Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899

— 39 —

hallgatók komoly hangulatához egy-egy csali mesét mond, melyre mindenki jóizűt kacag, vagy olyan bolondos bekezdést kanyarit, hogy a jókedv kacagó derűje ragyog az álcákon. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember a kinek vala három fia. Az egyiket (tyüszűnek hívták, a má- sodikot Fésűnek a harmadikot Haddelnek. Egyszer az apjuk elküldte Gyüszüt vándorolni, mikor hazajött Fésűt, mikor ö is hazakerült a harmadikat. Ne te ne, a neve nem jut eszembe, hogy is hívták csak? „Iliiddel.“ Nó, jó elis hagyom.

E rövid kitérés után folytatom a népmesékben nyilvánuló erkölcsi világnézet kidomboritását.

Legtöbb népmesénkben szerepel a király vagy császár. Rendesen öreg, jó és tiszteletre méltó. Isten után legtiszteletreméltóbb. Három fia, vagy három leánya van, a legkisebb mindig a legvitézebb, legkedvesebb, legszebb. Vára fényes és nagy, temérdek kincs van benne, belsejébe három ajtó vezet az első vas, a második ezüst, a harmadik arany és gyémántsarkon fordul. Vára rendesen oly erdő középen áll, melynek fái arany vagy ezüst levelüek. Felesége a királyné jólelkű asszony és anya, ki csak annyiban különbözik az egyszerű asszonyoktól, hogy olyan gyermeket szül. kinek csillag, vagy nap tündöklik a homlokán.

Még sok mindenfajta emberrel találkozunk. Ott van a gazdag, ki ritkán rokonszenves, mert rendesen fösvény is. Annál rokonszenvesebb azonban a szegény alakja. E vonásból látszik a nép erkölcsi felfogása, rokonszenve a gyenge, elnyomott, szegény iránt. Találkozunk rengeteg erejű emberrel. Vasgyuró, Köinorzsaló a neve sa népképze- lem merészsége szertelen testi erővel ruházta fel. A vas- rudat könnyű szerrel meggörbíti, a nehéz vas buzogányt kétszer olyan messzire dobja mint a sárkány, a kőből kezével vizet sajtol.

Sárkányokkal, oroszlánokkal, medvékkel küzd s természetesen mindig győz.

A milyen lehetetlen alak az erős, olyan szánalomra méltó a pulya, a gyáva. Még a saját árnyékától is megretten. Nem ritka a papucshős sem, ki szörnyű módon fél rendesen vén és csúnya feleségétől. Sok rokonszenves vonással van az egyeneslelkű, igazmondó ember felruházva.