Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899

■n

3

4

Elmegy panaszra az Istenhez, hiszen ő jó, mert ö táplálja a mezők liliomait, az erdők futosó vadjait, s ő gondozza a mezitelen holló fiakat.

Útjában egy öreg emberrel találkozik, ki igy beszél: „Az én kamarámból él a koldás, az én erszényemből költenek a királyok, én teszem koldusokká a gazdagokat, én ültetem hintóba az igazán élő szegények és koldusok fiait és unokáit“.

így csak Isten beszélhet. 0 is volt s megsegítette az igazán élő szegény embert. De aztán tanácsot is adott neki, tanácsot, mely újra csak, a nép erkölcsi érzékéről tesz bizonyságot: „Minden ember iránt viseltessél kötelességgel, kivált az öregek iránt!“ Az irigy és fösvény embert úgy szégyeníti meg, hogy azok büntetésüket bűnökben hordozzák.

Mária, Istennek anyja is csak ritkán szerepel népmeséinkben. Ennek oka is abban a határtalan tiszteletben rejlik, melylyel a magyar nép patronája, a Boldogságos Asszony iránt mindenha viseltetett. Régi énekeink valóságos himnuszokat zengenek hozzá és miként Erdélyi is kifejti a magyar nép hozzá fohászkodott, bujában-bajában. Jussa volt hozzá, hiszen az első, nagy, szent király örökségül hagyá néki imádott országát.

Legtöbbször a jóságős keresztanya szerepében jelenik meg. P. o. a Merényi-féle „Keresztleány“ című népmesében.

Mária szerepel: „A bisztricai szűz “-ben is, mely rokon a eelli búcsú és a Heine feldolgozta kevlari búcsú-féle mondákkal. E mesében főkép a magyar nép nagy ragaszkodása Máriához nyilvánul. Egész felfogása olyan sajátságos, a milyennel népmeséink sorában többé nem találkozunk. Sok vonás van abban, mely a szent Erzsébet legendájára emlékeztet.

Gyakrabban találkozunk Jézus Krisztussal. A népköltészet őt is isteni nimbusszal vette körül, bár alakja derűsebb, mint az Atya Istené.

Csodákat mivel, szintén szereti a jókat s megbünteti a gonoszakat. Szivének teljes melegével vonzódik a becsületes szegényekhez. Ez a vonás újra csak egy szemernyi a népnek nagy jelleméből, egy darabka nagy szivéből, abból a szívből, mely a szegény, az elnyomott iránt őszinte részvétet