Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899

népköltészet hatalma: átmegy beleedződik a nép leikébe s ezer év múltán is azon frissen él, mintha ma született volna, mintha ma nyílt iratos, harmatos virág volna. Bizony igaz, hogy: „Száll az ének szájról-szájra“.

Krónikák őrizték meg a Szent László király egyéniségéhez fűződő szép mondákat, az óriásokkal küzdő bátor Opos s az erős Toldi Miklós nevét Tinódi Sebestyén őrizte meg a Zzigmond krónikában a pokolba járó Tar Lörincz mondáját. „Énekbe hallottam, vagy volt, vagy nem volt.“ A Mátyás király nevéhez fűződő sok „trufáról“ is csak ilyen utón tudunk.

Gyűjteményeikben kevés mondára bukkanunk. Legtöbbje egy-egy címerhez, helyhez, vagy névhez fűződik. Brassóvármegye címere egy fatörzs, alatta korona. A monda szerint egy vén tölgy alá rejtette a brassói „Salamon kövénél“ koronáját a bujdosó király s csak nagy későre, egy álom segélyével került újra napfényre a Szent István koronája. Selmecbánya címerében két gyík között hatalmas bástya emelkedik. A monda azt tartja, hogy hajdanában egy pásztor szerfölött nagy gyíkot látott egy lyukba siklani. Mindenáron kézre akarta keríteni, miért is a lyukat ásni kezdte s mind mélyebbre meg mélyebbre hatolt, végre gazdag arany érre talált. E gyík vetette meg a selmeci bánya és Selmecbánya „bekerített város“ alapját. Egy községnél nagy volt a Duna vize. A rév Vörös Mártáé volt, kinek rósz vala a szíve és ingyen senkit sem vitetett át a kompon s ki pénz nélkül oda mert menni, cselédei elfogták s hurcolák ki a szöllőbe kapálni.

így jár Mátyás király is, ki történetesen arra utazott szegény ember képében. Mikor hazaért megüzente Vörös Mártának, hogy vagy személyesen jöjjön fel Budára, vagy küldjön testéből egy darabot. Vörös Márta megértette az üzenetet, befogatta négy lovát az aranyos hintóba s belehajtatott a Dunába. Azóta Vörösmart az a község.

Népmese gyűjteményeink igen gazdagok. Mellőzve a népmeséinkben itt ott található mithoszi vonást, melyet bőven, talán túlozva is kifejlett Ipalyi Arnóld „Magyar Mi- thologiá“-}áhan, rátérek tulajdon képeni célomra és kimutatom azon vonásokat, melyek népmeséinknek, tehát népmese gyűjteményeinknek is értékét meghatározzák.- 32 -