Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899

26

Következik a balladák igen gazdag gyűjteménye* Ez a gyűjtemény is igazolja, hogy a bérces székelyföld mily dús a régi balladákban. E vállalatnak második kötete az elsővel egy időben jelent meg s egyetlen derék gyűjtőnek egy vidékről való gyűjteményét foglalja magában. E férfiú Török Károly, a vidék a hol kutatott Csongrád vidéke s a könyvnek címe: „Csongrádmegyei gyűjtés“.

E könyv méltán sorakozik az Erdélyi és Kriza-féle gyűjtemények mellé s értékét nagyban emeli, hogy egyetlen, eléggé szükkörű vidék költészetének kincsesbányáját aknázta ki. Szintén több fejezetre oszlik. Balladák, dalok, mesék és mondák következnek szép sorjában egymásután.

Igen sokszor egészen uj, ismeretlen hang csendül meg s kivált bal ládái között sok ritka becsű uj darab van.

Vass Gereben „Adoma gyűjtemény“-ében a népköltészetben nyilvánuló erőteljes, egészséges humort mutatja be. E kötet javarésze igazi népköltési gyűjtés, melyhez mintegy százat csatolt a maga jóízű adomáiból.

Kriza az örökbecsű „ Vadrózsák“ kiadása után sem pihent, csendben, de hangyaszorgalommal folyvást dolgozott, gyűjtögetett s gyűjtésének eredményéből közölt is néhanapján egyik-másik lapban egy-egy szemernyit. S a jó öregnek ilyen formán elszórt kincseihez a gyűjtők nem nyúltak, hiszen tudták, hogy egy újabb gyűjtemény kiadásán fáradozik. E nemes céljában megakadályozta a halál. Szerette magyar nemzetének s az irodalomnak kincseket érő gyűjteményt hagyott hátra.

1880-ban adta ki Abafi Lajos Székely Sándornak: „Tréfás versek“ című s a következő évben „Szerelmi népdalok“ című gyűjteményét. Derék munkát végzett a gyűjtő, mert kritikai ügyességgel az itt-ott elszórtan levő rokon versszakokat együvé gyűjtötte s a szétkuszált sorokat helyes sorrendbe szedte.

A Kriza örökségéből, az Orbán Balázs mesegyűjteményéből, Benedek Elek és Sebesi Jób gazdag ballada és dal gyűjteményéből újra egy derék kötet telt ki, melyet a Kisfaludy Társaság adott ki, Gyulai Pál és Arany László szerkesztésében 1882-ben,