Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1898

lem Endre megérkezéséről, Sennyey Pongráczot azonnal üdvözlésére küldötte s ő maga is Szebenből, hol tartózkodott Medgyesre sietett, hol a bibornokkal találkozott. A. viszontlátás nagyon szívélyes volt; Zsigmond igazi bünbánatot mutatott s kérte rokonát, hogy feledjen el mindent. Szegény Endre nem is sejtette, mi vár rá a közel jövőben.

Szamosközy szerint, ki mint egykorú nagy hitelt érdemel, a fejedelem már Bocskaiék elküldése alkalmával elhatározta, hogy a trónról lemond.1) A márczius 21-i med- gyesi országgyűlésen, melyen a várost hadaival rakta meg s mely az Endrére és Istvánra vonatkozó végzéseket törölte, lemond a fejedelemségről. Endre hiába kérte, nem használt semmit, végre is kénytelen volt a fejedelemséget elfogadni, melyért Zsigmond évi 24 ezer frtot és uradalmakat kapott.1 2) Márczius 28-án az uj fejedelem letette az esküt s a rendeket is feleskette.3) E lépésével Zsigmond — mondja az egykorú Szamosközy — a császárt, Erdély rendjeit s végre saját követeit gyalázatos gonoszsággal játszotta ki.4) Szomorú dolog, hogy a fejedelem könnyelműségének Endre adta meg az árát.

Az uj fejedelem mindjárt rendezte a birtokügyeket a boldogtalan fejedelmnével, kit hajlandó lett volna el is venni, de kísérletei nem sikerültek s Mária Krisztiánra megtörve annyi szenvedéstől távozott az országból.5) Nyár derekán Zsigmond is Lengyelországba ment, itt hagyván áldozatul rokonát.

Az uj fejedelem érezte kényes helyzetét s iparkodott magát biztosítani. Kár, hogy megfelelő emberismerettel nem birt. Első dolga volt, hogy a magyar királylyal tisztázza ügyét. Miután Bocskaiék ‘értesítették, hogy Rudolf király nem hajlandó elismerni öt, levelet irt, melyben trónra lé1) Szamosközy II. 209. 1.

2) U. o. II. 215, 224. 11. Bethlen IV. 218. s köv. 11. Trausch- féle krónika 143. 1.

») Érd. Orsz. Emi. IV. 279—282. 11.

•*) II. 201. 1.

*) Szádeczky Lajos, Mihály havasalföldi vajda Erdélyben 10., 11-ik 11.

— 41 —