Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1898
— 25 — és Orbai székben igen sok jobbágyot adományozott s ezeknek a községből való kiszakitásával kapitányait Losonczi Bánfi Pált és Telegdi Mihályt bízta meg.1) Semmi sem törhette össze jobban a székelység életét, mint e jobbágyadományozás. A község már eddig is nem egyszer szenvedett a főnéptől, most egy része jobbágyává lett. Az adományozottak sok helyen visszaéltek még a fejedelem jóságával is. Nem elégedtek meg a kapott birtokkal, hanem másokét, itt-ott még a lófőkét is lefoglalták, sőt „az lófejek közül volnának Csikszékben főképen, kik kardjok- kal is megakarnák magokat oltalmazni az mi jobbágyink ellen az földben“, mondja János Zsigmond egyik rendeletében.3) De a közös nyomás, melyet a fejedelmi tiszttartók gyakoroltak mind e három rendre, egyelőre feledtető az egymás közti bajt. „A szegény községen — Írják 1571. május 27-én Tövisről az ország rendelnek — voltának oly istentelen való birodalmok, Ínségek, nyomorúságok, nyuzá- sok, fosztások, hogy az egyiptusbelieknek nyomorúságok, ínségek kívül még Írásban is nem találtatik ilyen Ínség, nyomorúság, nyúzás, fosztás, mint ezeken volt az istentelen tiszttartók miatt, melyeket sem mi, sem szegény községünk elé nem tudna számlálni és felíratni . . . Úgy annyira ineg- prédáltatott, hogy vagyon testek és lelkek, kiknek fohászkodások a hatalmas Istenhez felhatott; félő, hogy az úristen szörnyű veszedelmes ostorát ne bocsássa országunkra“. A főnép és a lófők is annyi zaklatást, sarczolást szenvedtek, hogy hadakozásra s még gyüléstartásra is alig képesek. Panaszra nem lehetett menni. A főnép és lófők jobbágyait erőszakosan kényszeritették szolgai munkákra a váraknál és hámoroknál. Lefoglalták a szántókat, kaszálókat, erdőket. A szemléken elvették a jó lovakat. Várhegy ') János Zsigmond levele Losonczi Bánfi Pál kapitánynak Gyulafehérvár, 1566. jul. U. o. II. 208- 21011. U. o. Telegdi Mihálynak a S/.ékelytámadt kapitánj’ának. Torda, 1567. már. 5. U. o. II. 212., 213-ik 11. 0 A székelység panasza az 1569. febr. 2-i medgyesi gyűlés alkalmával. U. o. II. 237—239. 11. János Zsigmond 1569. jul. 14. rendeleté. U. o. II. 265—268. 11.
