Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1898

III. FEJEZET.

A székelység szereplése Zápolya János, Izabella és János Zsigmond alatt. Az 1557., 1558. és 1559-i gyulafehérvári országgyűlések. Az 1562-i felkelés.

Mielőtt az 1562-i felkeléshez érnénk, mely után a megtorlás müve teljes romboló erejével nehezedett a szegény székelységre, legalább vázlatosan érintjük az addig lefolyt eseményeket úgy, a mint azokban a székelységnek tevékeny szerep jutott.

A mohácsi vészt követő harczok lángjai Erdélybe is átcsaptak. A székelység egyelőre nem tudta feledni Zápo- lyától szenvedett sérelmeit s Ferdinánd pártjára állott. De az 1529. junius 22-én vívott földvári csatában átpártolt a János király segítségére jövő Péter moldvai vajdához s ezzel eldöntötte a csata sorsát; Ferdinánd vezérei Török Bálint, Gerendi Miklós és Majláth István súlyos vereséget szenvedtek.1)

Ez időtől fogva híven kitartott Zápolya János mellett annyira odaadóan, hogy régi szövetségesei a ferdinánd-párti szászok ellen is többször viselt háborút uj vajdája Báthory István vezérlete alatt.2) 1531-től kezdve minden évben hol haddal, hol ökörsütéssel segítik János királyt.3) Ennek 1540- ben történt halála után a székelység egyideig Majláth István

‘) Kővári i. in. III. 26—27. 11. Szilágyi Sándor, Erdélyország története, tekintettel mivelődésére. Pest, 1866. I. 246., 247. 11. *

*) Székely krónika. Történelmi Tár 1830. óvsz. 634. 1. •

;f. s) U’ 635- s köv. 11.

> í ?y/