Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1898
— 12 — czolta a népet. Azzal dicsekedett, hogy ő királya és vajdája az országnak s annak, ki ellene panaszt mer tenni, két feje legyen, hogy ha az egyiket elveszti, a másikat megtarthassa. Hogy a székely birtokokat lefoglalhassa, a fm-leányokat híveihez erőltette1). E sérelmek felkelésre bírták az egész nemzetet. Miután a három nemzet Medgyesen már 1459. november 23-én véd- és daczszövetséget kötött, melynek 2-dik és 4-dik pontja értelmében egymás szabadságát megoltalmazzák, s elnyomatás esetén egymás segítségére sietnek2) s e szövetségüket Mátyás halála után a sárdi mezőn megújították, 1492-ben az egész székelység felkelt s csatlakozásra szólította a szászokat, mert különben megszállják birtokaikat3). Egyúttal terjedelmes panaszt adtak be II. Ulászhoz. Ennek pontjait már láttuk. Az elnyomás keserű hangjába belevegyült a jogos nemzeti önérzeté is. A vajda állítása ellenében, hogy ők semmi hasznára sincsenek az országnak, hivatkoznak arra, hogy mig másutt sok pénzbe került az ország védelme, s mégis alig sikerül, addig ők rokonaik nagy veszteségével s vérük bőséges hullásával sértetlenül tartották meg az ország keleti részét. Készt vettek a Moldvában, Havasalföldén, Rácz-, Török-, Horvát- és Bolgárországban viselt háborúkban, hol elődeik vérével patakok teltek meg és tagjaikból csonthalmok emelkedtek4). II. Ulászló hallgatott % székelység panaszára s 1493. januárban elmozdította Báthoryt a vajdaságból s utódaivá Losonczi Lászlót és Drágfi Bertalant tette5). A Báthory István vajda erőszakoskodása arra bírta a székelységet, hogy kiváltságainak újból való megerősítését kérje. II. Ulászló 1499-ben adta ki megerősítő oklevelét, melyben a már említett jogok biztosítása mellett egyúttal a hadfelkelést és az ökörsütést is szabályozza. Megállapítja a ') A székelység panasza ií Ulászlóhoz. Székely Oklevéltár I. 272-280. 11. s) Ezen szövetséglevelet kiadta a gyulafehérvári káptalan 1459. deczember 3. U. o. V. 11—17. 11. s) A székelység a szászoknak. Nagy-Solymos. 1492. deczember 2. U. o. III. 122-, 123. 11. *) U. o. I. 272—280. 11. 3) II. Ulászló levele a szászokhoz, 1493. jan. 19. U. o. III. 124. 1.
