Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1897
— 28 — hón tátja, a valót elejti.“ Ez a két sor Kölcseyt az Aeso- pus ebére emlékezteti; legyen ! de, hogy azért a Kazinczyhoz irt Hymaeneumból ki kellene hagyni, nem tartom szükségesnek, mert a hasonlat ügyes, legfeljebb a száj tátás kissé közönséges kifejezés s ez ellen lehetett volna kifogást találni. „Ki derítheti fel homloka ránczait“ ? (ugyanott) már hibás, de nem Kölcsey szempontjából, hanem, mert egy kissé erőltetett; hogy a „nagy szépségű énekben“ ne szólhassak a homlok ránczairól, ez különös; de viszont nem deríthetem fel azokat, hanem elsimíthatom. „Boldog a csillaga“ (ugyanott) sorból a névelőt s a Horatiushoz irt episztola kezdő sorainak másodikéból az utolsó hemistichiumot szeretné elhagyni, „mert azt a költő, csak a rim kedvéért tette bele.“ Ha Kölcsey figyelemmel kisérte Kis vermeit, azt találhatta, hogy a rim vagy metrum kedvéért sokkal feleslegesebb betoldásokkal is él olykor, mint ez említett két helyen s ha azok nem vontak le előtte az illető költemények értékéből, annál kevésbbé lehetséges ez itt, a hol a betoldások nem is szembeötlők, nem is hibások. A „parolát“ s „nyelvpritty“ szókat sem lehet olyan szigorú bírálat alá venni, de igenis ezen a mondaton „zsoltárt kornyikálnak“ megütközhetett, mert hiszem, hogy Kis a „kornyikál“ szót itt nem használta volna, ha annak valódi értelmét ismeri. Nehányat Kis versei közül kihagyandónak tart s azt méltán, mert e kiadásba, sőt a Toldy félébe is nem egy olyan költemény került, a melyet vagy kihagyni vagy gyökeres korrekcziónak alávetni lett volna szükséges. A végső kívánság : „minekutána Európának műveltebb nyelvén már századok óta rimes verseket is mérték nélkül senki nem ir, ismerjük meg mi is valahára azon versnemnek szépségeit, melyre legelőbb Ráday tanitott bennünket s melynek mennyei hangzását lehetetlen nem érezni. Kisfaludy, Berzsenyi és Kis nagy tökéletességre vivék a mértéktelen rimes verseket is, de lehetetlen tagadni, hogy valamint Berzsenyinek mértéktelen verseit az ő mértékeseihez hasonlítani nem lehet : úgy Kisnek „Hajósdala“ s a „Lebegsz májusi szellő“ ez. dala szép hangokkal felülmúlják mind az ő többjeit. A hangoknak harmóniájuk elválhatatlan társa a menny
