Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1897

8 —

Örömmel festi le barátját Cserey előtt s hiszi, hogy, ha ő Kis és Dayka, Cserey pedig Barcsai verseit adják ki, nagy érdemet szereznek a haza előtt. (Kazinczy Ferencz levelei Cserey Farkashoz 1805. május 23-án és 1806. április 29-én). Kist ajánlja olvasásra a hozzá forduló Édes Gergelynek és elismerése Kis iránt szólal meg egy másik levelében ugyancsak Édes Gergelyhez, mely Ér-Semjénben 1803. okt. 29-én kelt: „ . . . . olvassa kérem, a mit a nemzet jobb irói: Káldy a biblia fordító, Virág Benedek és Kis János írtak.“ Majd tovább : „Kissel három esztendeig familiariskod- tam, ő Kővágó-Eörsön, én Nagy-Vázsouyban lakván. Megadom akét utolsónak (Virágnakés Kisnek) aztaméltó titulust (anemzet legjobb irói) magam is. Noha ez egyik talán : Kis János e tekintetben aligha silentiumra npm parancsolta magát — fájdalom !! “ Kisnek küldi el sikerültebb leveleit, vele tudatja, hogy életleirásának kiadására biztatják, de ő inkább leveleit óhajtja kiadni; örül rajta, midőn Kis a kész munka felett megelégedését fejezi ki. Többre tartja őt Csokonainál s ezt írja: „Csokonai nem arra való, hogy az ő nevét ott említsük, a hol a te és társaid nevei emlittetnek“ (Figy. V. 19. A debreczeni kör költészete Haraszti Gyulától). Ő csak Kisnek és Virágnak akar tetszeni, azért mondja a fogságban készült fordításairól, hogy azoknak mindenike úgy készült, hogy a nagy seregnek ne tessék. „Eddig elértem czélomat, nekik nem tetszik, az van hátra, hogy Kisnek és Virágnak tessék.“ Tetszik neki, hogy Kisnek pályanyertes munkáját a magyar nyelvről az övének vélték: szóval nagyon is felbecsüli barátja érdemeit és azon törekszik, hogy saját irányának örökös hívévé tegye; ösztönzi a német irodalom olvasására; vele közli először a költői műfajok felosztását és meghatározását. Kazinczy Írja meg Kisnek „mire kell törekednie az Írónak s miért kell működnie a polgáriasultság terjesztésén.“ A hir és halhatatlanság vágyát Kazinczy leveleiből kezdte ismerni Kis. Az nyíltan megmondotta neki, hogy a jó és eszes ember semmire sem törekszik inkább, mint a halhatatlanságra, mely neki valóságos bálványa. „Menjünk a kitett czélfelé ■—Írja Kazinczy Ferencz — és szeretetünk édességét vegyük kezességül a halhatatlanságnak, mely bi