Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1897

az egyik Berzsenyit ajándékozta irodalmunknak, a más<k pedig nagy hatással volt Kis költészetére.

Barátsága Berzsenyivel Nemes-Dömölkön kezdődik, mert Berzsenyi, a ki fiatal feleségével a közel Sömjénben lakott, gyakran átrándult Kis híres szónoklatait hallgatni és ilyenkor társalgás folyt közöttük, talán irodalmi dolgokról is. Hamar barátságot kötöttek, sőt rokonságot is, mert Kis lett Berzsenyi fiának, Farkasnak, keresztatyja.

Berzsenyi nagy elismeréssel volt Kis János irodalmi működése iránt, mert tanító iránya meghódította: dicsőnek tartotta az erkölcstanitó pályáját s hódolva nézett fel Kisre és Kazinczyra, a kik áldást és dicsőséget terjesztenek a hazai földön, mert oktatói a nemzetnek.

Kis eleinte nem is sejtette, mi lappang az ő kedves komájában csak annyit tudott, hogy nagy tisztelője Kazinczy- nak és szeret olvasgatni.

A két barát gyakran volt együtt, különösen Káldy Pál táblabirónál és Berzsenyi házánál; ha váratlanul érkezett Kis komájához, rendszerint irás mellett találta, s a házigazda a belépő elől nagy zavarban rejtett el kis papirsze- letkéket.

Berzsenyi az erre vonatkozó kérdésekre mindanyiszor kitérőleg felelt, úgy, hogy a dolog gyanús kezdett lenni Kis előtt. Faggatni kezdte komáját s ez végre bevallotta, hogy verseket szokott faragni s hogy azok közül néhányat át is fog adni komájának (1805). Elképzelhetjük, hogy megragadták az átadott versek költőnket. A reggel, A magyarokhoz, Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás czimüek voltak ez ódák. Kis azonnal elküldte ezeket Kazinczynak, a ki — bár beteg — fölkel, hogy Írhasson s kifejezhesse végtelen örömét. Buzdítja Berzsenyit: „csak tovább, tovább a megkezdett utón“ s nem egy közös vonást fedez föl Kis és Berzsenyi között, különösen „A reggel“ czimti költeményben.

A hálás Berzsenyi nemsokára összes verseit küldi meg Kisnek, hogy nézze át s vagy adja ki, vagy égesse el, neki az teljesen mindegy. Ennyire tiszteli komáját, kit oly szép sorokban énekel meg.

A barátság Kis és Kazinczy között Kisnek Jenából Írott