Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1897

30

érvényre juttatja. A mi Gvadányinál humor, azt nála naivság pótolja, a melylyel annyi mese nyer helyet a történeti munka keretében. Még a magyar nyelv ügyében irt pálya nyertes munkája sem önálló, de ügyesen alkalmazkodik a követelményekhez s az ő magyar egyéniségének tisztitó tüzében magyarrá lesz a munka, hogy hasson ott, a hol csak olvassák, hogy tanítsa azokat, a kiknek szükségük van reá. Mert oktatva akar gyönyörködtetni s mindig egy és ugyanaz a jelmondata:

„Omne túlit punctum, qui miscuit utile dulci“!