Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1897

valára emlékeztetnek rimelésökkel, de egy-két ilyen strófa mint pl. az első a Festeticshez Írott költeményben, feledteti velünk csekély számú hibáit. Nem tartom feleslegesnek ezt az első versszakot ide iktatni, mert, ha hibákat hoztam fel, a fény- oldalt nem mellőzhetem:

„Tovább nem hallgatok, hat esztendő int mái-.

S érettebb gyümölcsöt Musám hiába vár, *

Őszömnek fú szele.

Bár nem ér énekem remek érdemeddel,

Hibáit nagy férfi, a szívért engedd el,

Mely idvezel vele.“

Nagy részt igazat adhatunk Kölcseynek akkor, midőn Kisről igy szól: „A mi Kisnek nyelvét illeti, Recensor ajánlja minden fiatal Íróinknak, hogy a Kis köteteit ezen tekintetben stúdiumokká tegyék. Az ő nyelve szép, tiszta, világos és egyszerű.“

Kimondja azonban azt is, hogy vannak mondatok és szavak, a melyek őt megbotránkoztatták s több helyen méltán rója meg a költőt, mint ott, a hol Elysiumra nem találván, jobb rímet, a magyar versbe beiktatja azt a latin mondatot „Ut prisca gens mortalium“, a „Falusi élet“ czimüben. Úgy szintén helytelennek tartja „a csűrben hágy“ s ocsmány- nak a „gyengén legyezik “kifejezést, szintúgy nagyon különös „a czimeres magzatok“ kitétel a „Dicsőség“ czimüben stb. Van azonban sok olyan megjegyzése is, a melyet el nem fogadhatunk, vagy legalább nem úgy, a hogy ő azt mondja. Mért ne állhatna pld. e három sor a Thalliához czimüben ?

„Ha mindig csacsog is szája Ha mint ezek Írásra rája Stax lígy hallgat sem bánom.“

Hogy gyermekes volna a „kacsója“ kifejezés, mely egyik költeményében áll, nem ismerem el, mert gyengéd, kedveskedő hangon elmondhatjuk azt bármikor is. Túlságosan finom erkölcsi érzés megnyilatkozását kell látnunk ott, a hol Kölcsey kivetendőnek tartja ezt a sort „ne kacsongass pajtásid módjára,“ itt legfeljebb a,kacsongass1 tájszólásszerü alakját kellene kacsintgaes-ra változtatni. „A távol lévőre száját mo