Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1897

— 20 —

a mely az eredetinek megfeleljen, mert Goethe lelke nem hasonlított Kisnek lelkületéhez.

Schiller „Vashámorba menetel“ czimii versének fordításánál még meg kell említenem, hog Kisnek szokása volt az idegen neveket magyar nevekkel cserélni fel: Fridolin helyett Balázs, Gräfin von Savern helyett góf Szentesyné, Róbert helyett Orbán. Ugyanezt látjuk Nicolai után fordított „Julis“ czimii versében, a mely Baccaccio „Griseldis“- ének versbe foglalása, azzal a változással, hogy a férj fogadásból teszi nejét próbára, nem pedig azért, hogy hűségéről s odaadásáról magának bizonyságot szerezzen.

És Kisülik tud, még pedig ügyesen tud fordítani, mert igazán sikerült, jó fordítást is nem egyet találhatunk munkái között, a melyek határozottan magyarosak, zamatosak és nem tesznek reánk idegenszerü hatást. Hogy többet ne említsek szolgáljon például „Az idő eljár“, melyet Gleim-nek „An Leukon“ czimü versecskéje után irt. E kis dal, a melynek refraine-je a czim és egyúttal rövid tartalom is, a múlandóságot tárgyazza, a melylyel szemben a költő kimondja, hogy siet élni a perez nyújtotta örömökkel, mert 20 esztendős és igy sok múlttá lett már; az évszakok váltakozása, kedvese arezának ma még lángoló, de majdan hervadandó rózsái, ma még forró kebele, tüzes ajaka intik:

„A jót hálátlan venni S nem becsülni kár Sietek boldog lenni Az idő eljár.“

Ügyes módon, helyes magyarsággal, jó rimeléssel fordította e kedves, kis költeményt, a mely.mint az anakreontikus élet- bölcseség egy megnyilatkozása, Kis lelkében élénk visszhangra talált, mert épen ez volt az az irány, a mely Kisünk- nek tetszését hamar megnyerte. Ez az anakreoni életbölcseség gyógyította őt ki abból a beteges lázból, a melylyel az elméleti bölcselkedésbe belemerült. Wielandnak, az első és utolsó nagy franczia utánzónak, munkája „Muzárion“ volt a gyógyszer : Muzárion, e pajkos leányka, utána megy kedvesének a vadonba s józan eszével meggyőzvén a nagy filozófusokat,