Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1896

Apor, hogy teljesebb képet adjon, a szakáll- és hajviselet módját is elmondja.1)

Apor mindenre kiterjedő figyelme a lószerszámot sem mellőzi, mert őseink csinosság és szépség iránti érzéke itt is kifejezésre jutott. A ezafrangot (lótakaró), szügyellőt, kantárt, nyerget, farmatringot gyöngygyei, bársonynyal, drágakövekkel diszitették fel.2)

A régi, ragyogóan szép nemzeti viselet rajza büszkeséggel, önérzettel tölti el Aport s meg nem állhatja, hogy fel ne kiállson: „Mikor az olyan urfiak darutollas süvegben lódingosan, tarsolyosan felültenek üszely berzsenynyel veresen festett kövér, gyöngyös, klárisos szerszámokkal aranynyal szőtt portai czafrangokkal felöltöztetett lovakra, annak is homlokán (üstöknyomtatónak hítták) bársonyra varrott drága medályban rakott három s néha két szál darutoll lévén ezüst kengyelekben lábai, csizmáján aranyos sarkantyú gyémánttal, vagy rubinttal, smaragddal megrakva, utána az sas tollas, párducz-, tigris-, farkasbőrös szolga azokon nagy ezüst, aranyos gombok, egy néhány rend ezüst lán- czokra szorítva, elől az elkészíttetett sok képen czifra vezeték paripák, megugratta szép moderatióval magát az lovon, fútták az török sípot, trombitát: bizony akármely király udvara Európában cum recratione megnézhette volna.3)

íme e néhány szó jóformán magában foglalja a régi férfiviseletet, mely a nőkével eggyütt eredeti nemzeti volt, nem minden keleties pompa nélkül.

Ezen czikkelynél kissé hosszasabban időztünk és pedig azért, hogy lássuk, vájjon az e korból való összeírásoknak megfelelnek-e teljesen az Apor adatai. Ennek alapján meggyőződhettünk, hogy ha Apor mindenben egészen nem is részletes, de igen ügyesen ki tudja választani azon megka- póbb vonásokat, melyek a kor hú képének tiszta rajzához okvetlenül szükségesek. A nevezett czikkelyben, mely egyik *)

*) Apor munkái 350., 354. 11.

a) Apor munkái 348. 1. — Tört. Tár. 1881. évf. 771.,

773., 780., 781. 11. — u. o. 1880. óvf. 591., 592., 11. — u. o. 1874. évf. 143. 1. — u. o. 1886. 771. 1.

8) Apor munkái 347. 1.

— 93 —