Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1896

— 82

melynek különféle nemeit sorolja fel Apor; ilyenek voltak a lengyel változó, lapoczkás, egeres, gyertyás és süveges táncz.')

De Apor a mily gyönyörrel írja le e régi szép szokásokat, ép oly gúnyosan hozza fel azokat a furcsaságokat, melyek az idegen elnevezések, behozását nevetségessé teszik. Ezek közül legártalmatlanabb a kristály, de van ebben annyi hátrány, hogy a fényűzés előmozdítója s egyúttal szükségben cserbenhagyó, mert- érette — ha zálogba kerül — semmit sem adnak, míg a régi kupák nem egyszer segítették ki gazdájukat a bajból.2)

Ámde sokkal veszedelmesebb jelenség annak a sok idegen szónak a használata, melyek ide is betolakodtak s az idegenszerűségre hajló magyarnál nagy tetszésre találtak. E jövevény német szókat teszi nevetség tárgyává Apor, ki ezúttal kortársai ostorozására a humort használja fel. Természetesen úgy tünteti fel a dolgot, mintha ezen új szókkal valaki a régieket lepné meg, a kik azután — mert nem értik — megmagyarositják. Ilyenek: kávé =állj el mellőle, thé (herbathea) = tegezés, csukolata = kucsulási (Fogaras földjén), rosólis = harmat (ros solis) vagy rozsból sült,3) glasz wein = gaz vaj, karafina = kurafia (káromló kifejezés), eredentia — hiteles levél kérése kredenczia nélkül, tekel glaz = kötél gaz,4) suppon = zsúpon,5) baxaméta — Baxafalvára kell menni,6) minevét = ma mit ett.7)

Látható ezen kis összehasonlításból, hogy Apor mily humorral bánik el az idegen szókkal. S e humora nyilvánul akkor is, midőn az új tánczot a régivel összehasonlítja. Mig a régiek a tánczot „szép halkai“ járták, a mostaniak „kecskemódon“ ugrándoznak. Midőn a régi szép táuczokat részletesen leírja, bánatosan sóhajt fel: „Most az ilyeneknek *)

*) Apor munkái 321—333. 11.

3) U. o. 326-330. 11.

3) U. o. 321. 1.

4) U. o. 321. 1.

5) U o. 330. 1.

6) U. o. 331. 1.

7) U. o. 333. 1.