Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1896
\ Apor jellemének legszebb vonása a régi szokásokhoz való tántoríthatlan ragaszkodás, a mi miatt a nájmódi leghevesebb ostorozója. Itt mindjárt helyre kell igazítanunk Garádi azon vádját, hogy Apor azért kárhoztatta a náj- módit, mert a czivilisatiótól tartott.1) Korántsem s hogy igy áll a dolog, azt magok a tények bizonyítják. Apor nem ok nélkül irta a Metamorphosis végén: „Nézd meg, negyven- kilencz esztendőtől fogva az régi erdélyi szokástól, az melyet eszedben vehetsz az fen leírt erdélyi szokásokból, mely messze mentél, erdélyi ember : hitesd el magaddal, az következendő negyvenkilencz esztendő az míg elfoly, ha úgy foly az erdélyi dolog az náj módi, új módi, rósz módi szerint, mint folyt az eltölt negyvenkilencz esztendő alatt, azokban az melyek még most fotynak, semmit az te maradvád úgy nem folytat az, mint csak most is folynak az dolgok; azért Isten tudja, ir-e utánam valaki vagy sem; azért iráni le, hogy midőn azok is lassan-lassan elmúlnak, mégis az ma- radvánuk emlékezzenek meg régi alázatos együgyűségiben Erdélynek gazdagságáról, az náj-módi mellett való koldus- ságáról.“2) E nehány szó hathatósan czáfolja meg Garádit; hiszen hol lehet itt látni a czivilisatiótól való félelmet ? Ám ha a czivilisatiot az idegen szokások szolgai majmolásában s a hazaiak teljes levetközésében, a nemzeti nyelv elhanyagolásában s az idegen szók fitogtatásában keresnők, akkor mondhatna igazat Garádi is, de így nem. Apor, a ki Kazinczy Gábor szerint — nem tudni, miért — a gyönge ember gyarlóságaival és tévedéseivel van tele,3) a mindennapi élet egyetlen egy nyilvánulását sem láthatta, hol a náj módi Garádi Apor munkái ismertetésében. Budapesti Szemle V. k. 1866. évf. 189., 190. 11. a) Apor munkái 443. 1. 3) Előszó, u. o. VII. 1. Apor e gész élete nem mutatja, hogy őt a gyönge ember említett hibáival lehetne úgy vádolni, mint Kazinczy teszi, Hogy naiv, hiszékeny, annak okait ismerjük, azok a kor közös hibái, de ő életében következetes, meglehetősen kíméletes, mely tulajdonságokat mégis csak tekintetbe kell vennünk ! — 107 —
