Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1896

— 81

Apor itt is felismerte a közelgő veszedelmet; azért fordult intő szózatával nemzetéhez: ne engedjen az üres, hangzatos kitüntetéseknek, hanem maradjon meg régi, őseitől öröklött egyszerűségében. Hogy szavai annál jobban hassanak, számos példát (legterjedelmesebb a gr. Apor Istváné) hozott fel annak igazolására, hogy a régiek — ha fényes nevet viseltek — majdnem fejedelmi gazdagsággal bírtak, mig a mostaniak „két három rongyos szolgával alig koszognak“.1)

Apor humora igazi eredetiségben nyilatkozik meg a harmadik czikkelyben, melynek czime: „Az vendégségről és ebédről és vacsoráról“. Az üdítő italok (fahéj-viz, mézelt égett bor) s az ételek (disznóláb tormával, káposzta tehénhússal, ludhússal vagy szalonnával, tehénhús rizskásával, borsóval lúd törött lével, sült tyúk foghagymával, eczettel, szalonnával, berbécshús spékelve vagy tárkonynyal, nyúlhús fekete lével stb.) felsorolása után elmondja az asztalterités módját s az ebéd lefolyását. Az ebéd tiz órakor volt. Az asztalt megtérítették, czipókat raktak reá s azután az ételeket befödve feltették. Azután a vendégek kimentek az ebédlőbe, a pohárnok nyújtotta medenczében megmosták kezüket s miután a pap megáldotta az asztalt, letelepedtek úgy, hogy belől a nők, kivúl a férfiak ültek. A főhelyen egy férfi és egy nő foglaltak helyet. Mindenki kivette öve mellől kését s megkezdődött az étkezés. Ha valakinek kanálra vagy villára volt szüksége, a főhelyről — hol néhány darab állott — elvette és használat után visszatette.

A második fogás után behozták nagy fazekakban a bort s a házigazda rendre elköszöntötte vendégeire, a kik két kézzel fogva hajtották fel. A derekas ivás a gyümölcs után kezdődött. Rendesen új bort ittak, az ó bort csak a kocsis, lovász itta. Gyümölcs beadásakor meggyes bort is ittak, mely jeges cseberben állott. Ebéd végén énekkel, mely néha „szép régi magyar dolgokról“ szólott és zenével (török sip, dob, néha trombita) töltötték az időt.

A mint az ebéd bevégződött, megkezdődött a táncz, *)

*) Apor munkái 310—321. 11.

0