Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1896

í.

Az Apor-család.

Az Apor-család egyike Erdély legrégibb családainak. A családban szájról-szájra szálló hagyomány egyenesen Árpád fiában egy állítólagos Opourban keresi az őst, ki diadalmas fegyvereit egészen Konstantinápolyig vitte.1) S e hagyomány csak támogatást nyert azon emlékekben, melyek a család régi sasfészkéhez Bálványosvárhoz fűződtek, hol egykoron nemzeti áldozatokat tartott a magyar. — Nem mellőzhető továbbá azon körülmény sem, hogy az Aporok birtokai (Alsó- és Felső-Volál, Karatna, Peselnek és Bzá- razpatak) egészen a legújabb időig nem a székely székekhez, hanem Felső-Fehérmegyéhez tartoztak s ezek lakói, mint jobbágyok, mintegy szigetet képeztek a szabad székelyek közt.

Nem csoda tehát, ha ezen emlékek hatása alatt a régi idők ködös homályaiban kereste elődeit a család és merész feltevésekkel iparkodott kielégíteni büszkeségét. Ezen eljárást némileg megmagyarázza az is, hogy a család neve régebbi oklevelekben Opour, Opor alakokban fordul elő.

A család szereplése a XIV. század elején kezdődik. Hogy úgy e századból, mint a későbbi időből milyen oklevelek vannak a család birtokában, nem tudom, mert minden utánjárásom mellett sem találtam engedélyt a családi levéltár felhasználására s így nagy részt Apor Péter adatait haszx) Altorjai B. Apor Péter munkái. Közli Kazinczy Gábor Pest, 1863. (Monum. Hung. Hist. 2. oszt. XI. köt.) 12., 13. 11.