Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1896

gyalog mehet a — fogságba. Hogy annál nagyobb legyen a csapás, ugyanazon Mill kapitány, ki Cserei javaira is kezet tett,1) mindenét elragadta s csak az maradt meg, mi rajta, feleségén s öt éves leányán Zsuzsán volt. Parasztszekéren vitték Brassóba, hol Chusani tábornok irt ügyében Rabutinnak.

Brassóban úgy Chusani, mint a Neiperg-ezred alezredese báró Wellenstein barátságosan fogadták s jól bántak vele úgy, hogy midőn a fellegvárba került, • alig érezte fogságát. A fellegvár parancsnoka Weiszmüller kapitány még reggelire is meghítta. A tisztek játékkal, beszélgetéssel mulattatták s Apor csak azt sajnálta, hogy nem irhát s nem olvashat. így tartott egészen fogsága végéig s a tisztek, mint Ebner, báró Formetin, Weiszmüller versenyeztek a jóságban.

Apor fogsága harmadik napján emlékiratot fogalmazott, melyben szemére hányta Rabutinnak, hogy adott szavát megszegte s hűségét illetőleg hivatkozott a havasalföldi vajdára és a két Kantakuzen herezegre. Ezen iratot elküldés végett Wellensteinnak adta, de ez — mert kissé erős kifejezéseket használt — visszaadta. Apor ismét hozzá küldötte s igy az irat végre elment. Ennek annyi eredménye lett, hogy Wellenstein ezután Rabutin parancsából sok kihallgatást tartott vele.

Ezalatt Wellenstein Pater Miklós brassai harminczados által tudatta vele, hogy csak reméljen, mert ártatlansága nyilvánvaló. Egyelőre azonban csak annyit nyert, hogy a várban szabadon sétálhatott, sőt egy magára még a városba is kimehetett.2)

A hadi események pedig változó szerencsével folytak tovább. Alig volt vidék, hol kurucz és laboncz nem kergette egymást. Rabutin öt ezreddel Kassa ostromára ment, de nem ért czélt s hadait majd felemésztette a nyomorúság. Alig vette ki lábát Erdélyből a tábornok, feltámadtak nyomában a kuruczok. Gr. Pekri Lőrincz ismét elfoglalta

Históriája 358. 1.

2) Apor munkái 143—146. 11.