Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1896
— 35 zaklatások és pusztítások elől Havasalföldén kerestek menedéket. Egész karaván indult Havasalföldére: Petki Dávid, Boér Ferencz, Gyulai László, Bálintith György, Jósika István és mások.1) Maga Apor is vándorbotot vett kezébe s családjával együtt április 4-én Havasalföldre távozott. Előbb Bukarestbe sietett a vajda és főbb bojárok üdvözlésére, innen pedig Előestre, hol már ekkor több erdélyi főúr tartózkodott. De soká nem tudták elviselni a nagy sanyaruságot s hazatértek. Apor maga maradt az agg Henter Ferencz itélőmesterrel. Együtt tanakodtak, mit kellene tenni; végre abban állapodtak meg, hogy Apor kérdezze meg Bukarestben: van-e remény segítségre. Apor tehát Bukarestbe ment,, felkereste Brankován vajdát, Kanta- kuzin Konstantin és Mihály herczegeket s előadta, hogy ő Henterrel együtt hü marad a császárhoz, csak legyen reményük valami segítségre. De a vajda és a herczegek semmi jóval nem biztatták, hanem tanácsolták: alkalmazkodjanak a viszonyokhoz, térjenek haza, különben is ők bármikor tanúskodnak a mellett, hogy csak a szükségtől kényszerítve távoztak. Apor erre mindent megirt Rabutinnak úgy, a mint volt s tanácsot kért, de a levélvivő csak az átadásról szóló elismervénynyel jött vissza minden válasz nélkül. Aporék tehát összeszedték magukat s julius végén haza jöttek, mivel kettőjöknek nem volt bátorságos a messze idegenben tartózkodni, s a kuruczok is gyakran fenyegették mindenfélével, ha haza nem térnek. De Aporékat nem annyira a fenyegetés, mint inkább a szükség bírta visszatérésre.2) De ide haza nem sokáig volt nyugta Apornak. For- gách tábornok, ki a Széchényi gyűlés után ismét Erdélybe jött, ráparancsolt, hogy haladéktalanul hozzá menjen. Apor csupán csak annyi időt kórt, mig a segítség felől hall valamit. De ez csak uem jött. Erre október 4-én elindult *) *) Cserei 347. 1. 2) Apor munkái 141, 142. 11. 3*
