Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1896

— 24 —

csak arra használta az. alkudozásokat, hogy altassa vele a szegény erdélyieket, mialatt fegyverei hatalmával teljes meghódolásra kényszerítheti s Apafi fejedelemségének minden biztosítékát megsemmisítheti. E körülmény magyarázza meg úgy az eddigi Dunod- és Hallerféle szerződések sikertelenségét, mint az ezutáni erőszakos foglalást s különösen Károly lotringeni herczeg 1687-beli eljárását.

1687- ben a beszállásolás Ihre fenyegette az erdélyieket, kik erre egyre alkudoztak Caraffával, ígértek nagy adót,1) de mind hiába. A portától kértek segedelmet2), de ez sem adhat; a súlyos csatavesztések után bőségesen elég a saját baja.

A mohácsi diadal után Károly lotharingi herozeg Erdélybe nyomul, a városokat és várakat elfoglalja,8) s okt. 27-én megköti az erdélyiekkel a Ihres balásfalvi szerződést, mely szerint Erdély valamennyi városába és várába császári őrséget fogad be, évi adót fizet és hűséget esküszik a császárnak.4) Bár az ország alkotmánya lényegesebb változást nem szenvedett, önállóságának napjai immár csak rövid ideig tarthattak.

Igaz ugyan, hogy a szerződés megígérte, hogy várak erőssége csak tavaszig marad, de ez csak hitegetés számba mehetett úgy a fejedelem, mint az ország részére, hogy igy némileg leplezzék az udvar szándékát, mely e fegyveres erővel kicsikart szerződéssel jó formán hadi zsák- mánynyá tette az országot.5)

1688- ban bejött Caraffa generális, ki a meghódolás munkáját, melyet Károly herezeg a balásfalvi szerződéssel

J) Alvinczi P. Okmánytára. XV. 56—59. 1.

2) U. o. 185—187. 1.

3) Szalay L, Magyarorsz. Tört. V. 382. 1.

4) Egykorú másolatát 1. Kemény 1. Érd. tört. er. lov. XXXIII. k. Közölte még Szász K. Sylloge tráct. dipl. Leop. 24 - 36. 1.

5) Igen tanulságos Jak Elek tanulmánya „Sándor Pál kapithia s az erdélyi fejedelemség utolsó évei“. Magyar Történelmi Tár. Budapest, 1874. XIX. kötet 146, s köv. II, XX. k. 4 és köv. 11.