Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1896

Erdély története 1676—1696-ig.

20 évet láttunk Apor életéből. Láttuk, mint haladott fokról-fokra a tanulmányokban, mint tette fényessé az erdélyi neveta nagyszombati egyetemen. Az összefüggés kívánja, hogy Erdélynek e húsz év alatti történetéről is megemlékezzünk.

Az a húsz év, melyről szólani akarok, igen nevezetes volt Erdély történetében. A kis ország, mely másfél századon át védőbástyája volt az ezerfelől szorongatott, nyomor- gatott Magyarországnak, lassankint veszített önállóságából.

Abban az évben, melyben Apor született, Erdélyt oly mozgalomban találjuk, melytől úgy a szegény magyarországiak, mint az erdélyiek igen sokat reméltek. A magyar elégliletlenek ügyében Erdély vette át a vezérszerepet s az

1676. év szeptemberében tartott gyulafehérvári tanácsülés nagy szótöbbséggel határozta el a bujdosók megsegítését.1) Ez ügyben már a portával is javában folytak a tárgyalások; a Magyarországba készülő erdélyi had parancsnoka pedig Teleki Mihály is megkapta az utasítást.2) De a porta habozása sokáig késleltette a szándék végrehajtását.

E mozgalomban nagy szerepetjátszott a franczia udvar, melynek követei egymást érték a fejedelmi udvarban. Az

1677. májusban kötött varsói szerződés véglegesen megállapította a bujdosok megsegítésének módozatait: Erdély hadat állít ki, a franczia király zsoldról gondoskodik.3) *)

*) Deák Farkas A bujdosók levéltára 39. 1.

2) Erdélyi Országgyűlési Emlékek XVT. 295—297. 11.

s) Történelmi Tár. 1890. évf. 519—524. 11.

III.