Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1895
69 Az újonnan beállított iskola tanárainak névsorát bemutatta a provinciális a püspöknek, a fizetés kiutalása végett. Az eredményre vonatkozólag a provinciális azt írja Veres István házfőnöknek, kit az igazgatói teendőkkel is megbízott volt, „hogy azon leirat jött, miszerint a szerzetből professorokat nem szabad rendelni; — Püspök ur ö Nagyméltósága felirta a cultus ministeriumhoz, hogy már a tanítók helyt vágynak, az iskolák megnyíltak, sőt ilyen felirat már ezelőtt is történt, s most ismételtetett a püspök részéről erántunk oly dicséretesen és kedvezőleg, hogy magam se irtain volua semmivel többet és jobban, azonban közelebbről a ministeriumtól lejött : hogy mivel a Somlyói szerzetesek a forradalom alatt igen kormány-ellenesen viselték magukat, teljességgel nem adatik kezükre a gymnasium, hanem rendelkezett a kormányhoz a minisztérium, hogy másokból rögtön tanítókról gondoskodjék.“ így hát mi csak privatim taníthatnánk és ekkor semmi remény a fizetéshez. Tehát más professorok lesznek, s talán azok közé egy-kettü a mienkből is bocsusz.“ Figyelmezteti továbbá a tartományfőnök, hogy nem tartja helyesnek az ellcnmondást, mert annak roszabb eredménye lenne. — Annyi tény, hogy a szabadságharcz alatt magát hazafiasán viselt szerzetházat bevádolták érzelmeiért, mint ennek az erdélyi kormányzó herczeg is kifejezését adta az erdélyi püspök és a provinciális előtt és ennek nagy része van abban, hogy az absolut rendszer nem szivesen bízta a forradalmi proclamatiok nyomtatását eszközölt szerzet- ház tagjaira az ifjúság nevelését. Itt mellesleg megemlíthetjük, hogy gr. Clam Gallas ezredes 5000 frt hadisarczot vetett ki a szerzetre őzen nyomtatványok miatt, melyet azután Heydte erőszakolt ugyan a szerzettől, de llaynald püspök közbevetvén magát, sikerült a hadisarcz egy részét elengedtetni. A provinciális és az erdélyi püspök minden befolyásukat érvényesítették, hogy a gymnasiumi tanárság kizárólag a szerzetnél maradjon, azonban minden törekvésük daczára csak annyit tudtak kivinni, hogy ideiglenesen csupán két szerzetes maradhatott meg az iskolánál, de ezek is csak ideiglenesen, mig t. i. a tanári állomások betöltésére czélba vett pályázat lejár. A tartományfőnök resignatióra inti a szerzetet, hogy nyugodjék bele a dolgok mostani rendjébe, Gamaliel szavait idézve: „Ha Istentől van, ellent nem állhatni, — ha emberektől, megbukik.“ Egyúttal figyelmezteti a házfőnököt, hogy a tanárokká kinevezendő világi papokat fogadja be a zárdába lakásra és kosztba — egy évre. A tanári kart következőkép állitotta össze a főkormány, FS52. febr. 19-én: világi papot kinevezett hármat u. m. Pálfi Józsefet, Vákár Jánost és Pap Jánost; az eddig tanitott szerzetesek közül meghagyott
