Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1895
57 számára kiadott és Erdélyben is érvényes „Normannak megfelelő tanítási rendszert dolgozzanak ki a gymnasiumi tanárok és ezt a gubernium- hoz küldjék fel, továbbá a tankönyvek is ennek megfelelők legyenek. A külföldieket még 10 éves koruk előtt sem fogadták be az iskolába, hacsak erre a gubernium utján engedélyt nem kaptak ; a csiksomlyói gymnasium igazgatója azon kérdésére, hogy a Moldvában lakó magyar és székely ifjak ki vannak-e zárva az iskolákból ? azon feleletet nyerte, hogy ezek nem számíttatnak a külföldiekhez, 10 éves kora előtt az I-ső grammatikai osztályba senki fel nem vehető, hacsak kiváló tehetsége nem ajánlja. A székely tanulók bejegyzésekor mindig oda Írták, hogy származásra nézve milyen rangú, igy: nemes, nemes székely huszár, nemes székely gyalog, vagy egyszerűen székely; a praenobilis czim használata el volt tiltva. (18130). Tanév elején az első 14 nap alatt mindenkinek be kellett iratkoznia, az iskolába. Habár a magyarnyelv ápolására ez időszakban több gondot fordítottak, igy p. o. az exhortatiokat magyarnyelven kellett tartani, mégis fő gond a latinnyelv elsajátítása volt, ez okból elrendelte a gubernium, hogy a szemináriumban a társalgási nyelv latin legyen. A latinnyelv tanítását már a normális iskolákban megkezdették. Fogarassy Mihály a normális-iskolák főigazgatója uehézményeli, (1831.) hogy a latinnyelvet a normális iskolának már 1-ső osztályában tanítani kezdik, és pedig az anyanyelv és németnyelv rovására. Meghagyja, hogy jövőre a „Norma Regia“ szabályait minden normális iskolában megtartsák, Hisz nevüket is onnan veszik, hogy az előirt „normá“-t megtartani kötelesek. E szerint a latinnyelvet csak az utolsó (harmadik) osztályban lehet tanítani, s ebben is azokra kell szorítkozni, kik a gymnasiumba szándékoznak fellépni. A német nyelv pedig újra előveendő; a magyar grammatikát tanítani kell; a tantárgyak pedig jövőre két nyelven magyarul és németül adassanak elő. A társalgás nyelve a tanulók közt a latin volt a század első felétől kezdve. Az erre vonatkozó rendeletek közül elég legyen felemliteni azt, mely 1831. febr. 5-én adatott ki. E szerint: a tudományok elsajátítására szükséges azon nyelv megtanulása, melyen előadják Azonban fájdalom! szomorú tapasztalat az, hogy a tanuló ifjúság latin nyelven, melyen legfelsőbb rendelet szerint a legtöbb tantárgyat adják elő, roszul beszól, s igy a tantárgyakat kétszeres fáradsággal, az emlékezőtehetség nagy megerőltetésével, szóról-szóra tanulja meg s igy recitálja el. Ezen hiánynak oka az, hogy a tanuló ifjúság iskolán kívül anyanyelvén beszélvén, habár a latinnyelv szabályait tudja, ha valamitelő kell adnia,a gyakorlat hiánya miatt akadoz, a szót ki sem tudja ejteni. Hogy a bajon segítve legyen, minden nevelőház főnökének szigorúan meghagyatik, hogy az ifjúságot a latin társalgási nyelvre szorítsák, ha szükség, büntetéssel is rákénvszeritsék; de maguk a tanárok is komolyan figyelmeztetnek, hogy tanítványaikat az
