Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1895

Az összes építkezésre kiutalt a gubernium a brassói kamarai pénz tárból 10,291 rhenes frtot, belső felszerelésre pedig 030 rh. frtot.

A pénzt a szerzet házfőnökéhez, mint a gymnasium igazgatójához utalták, kitől nyugták ellenében átvette Puskás Tamás plébános, mint épittető biztos. Az épitőmester Kremer János volt. Miután a gymnasium építése kapcsolatos volt a seminariuméval, Csikszék lelkes lakóinak a seminarium érdekében hozott áldozatai a gymnasium épités érdekét is szolgálták. Az itt nem emlitett áldozatok a seminarium építésénél lesznek bővebben felsorolva.

Az igy kiépült gymnasiumban a földszinten volt 2 tanterem, a 2 norma, s az I-ső grammatika, az emeleten 1 a II. és III. grammatika, 1 az I. és II. humanior osztály számára és 1 auditórium.

A gymnasiumi tanári kar létszámának ötre való kiegészítése folytán szükség volt még egy uj tanszobára, miután a normális iskolának 2, a gymnasiumnak 5, összesen 7 szoba kellett, holott rendelkezésre csupán 6 tanterem állott. A szükséghez képest tehát építettek később még két tantermet a tanulmányi alap terhére. Az uj épités költsége 3359 frt. volt.

A gymnasium bejáratául szolgáló ajtó fölé a következő, ma már többszörös mészréteggel bevont vers volt irva:

ALtIVs en sICVLIs eXstrVCta paLaestra Ca Moen Is Caesar Is AVgVstl fVLta faVore nltet.

(Székely muzsafiak tancsarnoka, lám, magasabb már, mert a felségnek jó szive támogató.)

Alig honosodtak meg a szelidcbb tudományok a számukra épült uj termekben, kizavarta onnan a muzsafiakat a szabadság eszméinek kivivására ragadott fegyver zaja.

Csíkszeredái Gecző János és Háromszéki Donát Pál királyi táblai gyakornokok Maros-Vásárhelyről 1818. márczius havában eljöttek Csik- Somlyóra; a seminarum tantermébe összegyűjtötték a felsőbb osztályos tanulókat; itt előadták azon politikai mozgalmakat, a szabadsági eszméket, melyek az európai nemzeteket, különösen hazánk polgárait lelkesedésbe hozták; fölemlítették, hogy Magyarország minden gymnasiu- mának tanulói a magyar szabadság kivívása és a zsarnoki járom lerázása mellett tüntetéseket rendeznek, egyedül a félreeső csiksomlyói tanulók nem tudnak semmit a mozgalmakról. Azután a nagyobb ifjakat egy vendéglői helyiségbe hívták, ott lediktálták nekik: „Itt a zászló kezeinkben“ czimii verset, megtanították dallamára, a tüntetésre vonatkozó teendőkre beoktatták és ezzel eltávoztak. A hazatérő ifjúság feltüzelte társait, úgy, hogy tanulásról szó sem volt; a seminariumi regens nem lévén képes a zajt lecsillapítani, jelentést tett az igazgatónak, de ez azzal válaszolt: „Majd holnapra kialuszszák magukat.“