Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1895

tésre, vagy adományok gyűjtögetésére felhasználtassanak. Még ezen megintés után is B. Preis Ferencz parancsnokoló tábornok szükségesnek tartja figyelmeztetni (1777. márczius 18.) a rendfőnüküt, hogy a székelyeknek oly nagyon szükséges német nyelv tanítását a csik-somlyói gymna- siumnál ne hanyagolja el.

Mig a „kegyes királynő“ a nemzeti államélet eszméjét elszenderitő politikájával minden reactio nélkül ültette át az egységes tanrendszert kényuralmilag kormányzott örökös tartományaiból az alkotmányos Erdélybe, sőt a németnyelv oktatása már a normális iskolákban is rcndsze- resittetett, azon czimcn, hogy az országban az ipar és kereskedelem fellendülésének érdeke ezt megkívánja, addig már II. József a kényur rideg parancsával tette kötelezővé az iskolákban a németnyelv tanitá- sát, mely annál nagyobb visszatetszést szült és ellenállásra talált, mert bevallott czélja volt, hogy ezzel előkészítse a szerinte egységes államban a németnyelvnek hivatalos nyelvvé tételét.

A csikszékct folytonosan zaklató katonai hatalmaskodás, a német szellem átültetése által vélte uralmát itt biztosítani, s nem elégedett meg azzal, hogy Gistl Ádám szerzetes atya által a németnyelvet a normában taníttatta, hanem ezenfelül 1881-ben Csik, Gyergyó cs Kászonszékből 30 székely katona káplárt, s a katonaszülők besorozandó gyermekei közül mintegy 180 itjut parancsolt be a csiksomlyói iskolába, kiknek kötelességévé tette a németnyelv elsajátítását. Az előmenetel biztosítása végett már 1782. jan. 15-én Horváth a II. székelyezred alezredese, Scheifertiz az I. ezred őrnagya és Martini ugyanazon ezrednek szintén őrnagya, továbbá Petrusan hadnagy meglátogatták az iskolákat, a tanárok pedig vizsgálatot kényszerültek tartani előttük az ifjúsággal.

A németnyelv megtanulásának kényszere még élesebb alakot öltött, midőn II. József, a nemzet elidegeníthetetlen tulajdonát kiküszöbölendő, a nemzetet sértő és mélyen lealázó azon rendeletet adta ki (1784. május 8):

„ . . .. Kegyelmesen (?) elrendeljük, hogy három esztendő le- folyta után az ország s kapcsolt részeinek minden hatóságai s törvényszékei minden ügyeket, melyek akár első folyamodás, akár felebbvitel utján jutnak hozzájuk egyedül német nyelven tárgyaljanak.“

Nehány nappal később már részletesebb parancsot tett közzé, melynek 5—8-ik pontja szerint:

„Hivatalra ezután sem a kormányszékeknél, sem a vármegyéknél, sem az egyházi rendbe senki sem juthat, a ki németül nem tud.“

Az iskolákra vonatkozó 7-ik pont szerint pedig:

„A a f. é. november elejétől fogva latin iskolába csak azokat szabad fölvenni, kik németül írni s olvasni tudnak.“