Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1895

— 389 —

Az 1-ső oldal 30-ik sorában ezen szavak: „sőt még 5% kamatja is“ az ón beleegyezésemből igazittatott meg kihúzással a fennirt helyen és napon.

f Özv. Bálint Ignáczné született Bors Juliánná. Megkért névaláirója: Székely Gyula.

Ezen alapítvány nem volt elégséges arra, hogy kamatjából egy tanuló a finöveldében ellátást nyerjen, ugyanazért a püspöki bizottmány, mely ezen alapot kezelte, felhivta alapitónőt alapitványának 1500 frtra leendő kiegészítésére, de ez nem lévén rá hajlandó, az érd. püspök

1861-ben elrendeli, hogy jövőre az alapitványos ifjvi kipótolja azon kis összeget, mely az évi kamaton felül a semináriumi ellátásért szükséges. Azóta az alapítvány annyira gyarapodott, hogy ma egy fiú ellátására elég kamatot hoz.

3. Péterffy József alapítvány. Péterffy József született Csik-Szent-Simonon 1814. október 12-én, mint csiksomlyói tanuló a sin- taxison kapta a Darvas-féle alapítványt, 1832-ben Kolozsvárra a filozófiára megy, hol az alapítványon bárom évig tanul, s az I. évi jogot is végezte Bálint Ignácz nagybátyja segélyével. 1835-ben Bär titkár pártfogása mellett papnövendék lett, daczára Bálint kapitány ellenzésének, ki őt utódjává akarta tenni, s ki ezt oly zokon vette, hogy az ifjú magától eltiltotta. Felszenteltetett 1839-ben. Ez időtől 1841-ig rákosi 1843-ig kapniki káplán volt, innen megy Nagy-Ágra Bär plebánus kérelmére, egy év múlva pedig Verestoronyra, hol b. Stipics ezredes segélyével iskolát nyitott s a gyermekeket tanította felekezeti különbség nélkül, itt a német nyelvet annyira elsajátította, hogy németül szónokolt, a várkápolnát Stipics segélyével Ízlésesen átalakította és paramentumok- kal ellátta, melyek az 1848—49-iki forradalom alatt tűz martalékáivá lettek, hívei szétszórattak, lakja elfoglaltatott. Ezután Szebenben Czecz- nél jelentkezik, ki haza küldi megbízásokkal Csikba, 1849. júliusban az elfogott Kovács Ignácz lelkészt helyettesíti Szent-Simonon. Később csatlakozik Oláhfaluban Gál Sándor katonáihoz, kinél találta még Veszély Gábor János és Cziriel paptársait, de betegsége miatt ol kellett maradnia zászlóaljától, melyre azután hosszas és viszontagságteljes buj- dosása következett, hol nem egyszer kellett álruhát cserélnie. 1850. julius vége felé Kovács Ignácz hazatérvén, Péterffy Kolozsvárra megy a püspökhöz, ki kérésére Balánbányára teszi administratornak, hol iskolát nyit az udvaron és 90 gyermeket tanít. Innen 1854-ben Rákosra helyezik át coadjutornak, hol a parochiat rendezi, a régi használhatatlan iskolát bezáratja egészségi tekintetből és ujjat épittet, melyre maga is sokat áldoz. Rákoson a plébánia üresedésbe jővén, a félrevezetett nép