Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1895
348 zés használandó. Tekintve, hogy Csik-Somlyón kettős Íinövelde áll fenn : seminarium és internatus, kívánatos, hogy a mindkettőre találó íinövelde elnevezés mellett a régebbi seminarium és internatus elnevezés fennma- i idjon azon esetekre, mikor egyikről, vagy másikról külön van szó. Az intéz'eti pénznek az elveszés elleni biztosítása és helyesebb s az ■ gész erdélyi egyházmegyében egységes kezelése végett püspöki jóvá- ' agy ássál egy szabályrendelet bocsáttatott ki 1854-ben 18827. helytartó- tanácsi számmal, a mely szerint jövőre az intézeti pénzeket kezelni kellett. A tinövoldei igazgató kezelése alatt állott a Ferenczi Péter és Haller Mária-féle alap, mihez 1893-ban járult a Nagy István-féie alap és a fizetéses tanulóktól begyiilt összeg. A semináriumnak a szerzetesektől való átvétele után rendszerré vált, hogy a gymnasium igazgatója egyidejűleg semináriumi regens is legyen, ki néha maga élelmezett, legtöbbször azonban az élelmezés bérlőnek adatott, rendesen árlejtés utján. Fontos esemény volt még a seminárium történetében az intézetnek az ei’d. kath. status által Csikvármegyétől 10,000 frton megvásárolt megyei székházba való átköltöztetése 1888 bán, melyről már az „Inter- nátus“ czim alatt megemlékeztünk, s melyről részletesebb adatokat közül az 1888/9-iki gymn. értesítőben Imets F. Jákó gymn. és finövcldei igazgató, kinek az áttelepítés munkájából oroszlánrész jutott, s ki 21 éves regensi működési idejében az előtte gyakran változott regensek sorozata alatt az egységes nevelési rendszert nélkülöző finevelő intézetet nevének igazán megfelelő állapotba hozta, s büszkén tekinthetett az általa gondozott és fegyelmezett egész nemzedékre. A finöveldei regensek mellett nem kisebb érdem jutott osztályrészül a subregenseknek, kik az ifjúsággal közvetlen érintkezvén, a nevelő tisztét vezetvén, a nap terhét viselték. Ezen a szabadságharcz után visszaállított semináriumban működött finöveldei aligazgató paptanároknak díszes sora: Fejér József, Bálint Károly, Horváth Károly, Balogh Elek, Incze János, Kiss Gusztáv, Bálint Lázár, Szabó István, Nagy István. Utóbbi a leghosszabb ideig, 1880-tól mostanig oly rátermettséggel teljesiti nehéz feladatát, hogy lelkiismeretességének és pedagógiai érzékének fényes tanujelekép közéletünknek számos kitűnősége került ki az ő gondos felügyelete alól. Az 1891-ik évtől oly rohamosan növekedett a semináriumi és a vele egy épületben elhelyezett internatusi növendékek száma, hogy Bándi Vazul regens kénytelen volt az intézet kibővítését kérni. Az uj átalakítás folytán a semináriumi étterem, konyha és élelmczői lakás szuterrén helyiséget nyertek s a cselédség a finöveldei ifjúság szomszédságából eltávolíttatott, s az igy felszabadult tei’meket a 2 óv alatt az eddigi létszámnak harmadával szaporodott ifjúság foglalta el 1892, őszén.
