Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1895

kajával s a helybeli nemesség segélyével eszközöltetett, nemcsak a tanulóknak, hanem a helybeli lakosoknak is nagy kényelmére.*)

Az 1651-dik évben megkezdett uj iskolaépités ügye megakadván, a tanuló ifjúság kénytelen volt a régit használni, ez pedig annyira czél- szerütlennek bizonyult, hogy Péterffi Márton provinciális elkerülhetetlennek látta a guberniumhoz felirni ez ügyben, honnan B. Preis Ferencz helytartó 1777. márcz. 18-dikán kérdést intéz a provinczialishoz, hogy miképen állnak a gymnasium ügyei? vizsgálja meg és értesítse, hogyan lehetne az összeomlással fenyegető romokon segíteni, elrendeli, hogy a királyi helytartótanácsnak terjessze fel az épület állapotát, az iskolakönyvek hiányát és a Haller Pál által hajdan kölcsön vett adósságot.

A székely nép figyelembe véve, hogy a mostani épület nemcsak roskadozó állapotban van, hanem a tanulók számához mérve kicsiny is ; más részről az eddigiek után okulva azon, hogy a faépület a tűzvész esélyeinek nagyon ki van téve, 1790-ben közös egyetértéssel egy uj, az igényeknek megfelelő tágas kőépület emelésére határozta el magát. Az építéshez hozzájárult ugyan a királyi gubernium és a seminarium is, de a vallásos kegyelet és oktatás iránti nemes érdeklődésnek, melytől indíttatva oly sok áldozatot hozott a nevelés magasztos ügyének az elszegényedett nép, megragadó példáját adta a csíki székelység, midőn az építésből az oroszlán részt magára vállalta és tetemes költségén kivül saját kézi munkája és fáradsága hozzájárulásával építette fel az uj, emeletes, kő iskolaépületet, mely még ma is fennáll. Az építés, melyet a katonai tisztviselők vezettek, a seminariumhoz folytatólagosan emeltetett, a földszinti rész boltozatos, mi erősebbé tette az épületet, de a tan-szobák czélszerűségének hátrányára. Az anyagot az egyes falvakra rótták ki. Erre vonatkozólag adjuk át a szót a szeut-ferencrendiek „História Domus“-ának :

1780-dik évi junius 17-én vette kezdetét az újra építendő iskolának szükséges anyagkészletei összehordása Csik- Somlyóra. Junius 30-án a mész booltatott az iskola udvarán, Julius 25-kén az iskola szeglet köve az alapba letétetett Péterffi Jó- sef épitész által, szokott vallásos szertartással Csik-Somlyói lelkész főtiszt: Kovács János úr által a szerzetes Atyák jelenlétében, kik ez idő szerént ezek voltak, Provinciális Domokos Kázmér, szerzetes bázfőnök Raphain Lukács Atya, Diffinitor és bölcsészeti lector Péterfi Humilis Atya, szerzet főnöki titkár Sárosi Cherubin Atya, költészet- és szónoklat-tanár Bocskor Adám Atya, Syntaxis és

*) A krónikás megjegyzéséből kitűnik, hogy a helybeli község lakosai nem a legjobb indulattal viseltettek a szerzet és iskola iránt, midőn igy ir: „ad commoditatem incolarum, horumque a potiore male de nobis et scholis nostris meritorum-“