Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1895
186 Magyarország történetét I. Ferdinánd óta napjainkig; a második félévben a Német uralkodó ház, az ()lasz és Belga ház története, felébresztendő az ugyanazon fejedelem alá tartozó népek iránti szeretet az ifjúságban. A második év 1 félévében a Caesarologia a második félévben a a kath. egyház, különösen a magyar egyház történelme átveendő. Régiségek az első hűm. osztályban, a mennyi a régi irók teljes megértéséhez szükség. Mythol o g i a nemcsak a elassicusok olvasásához, hanem szobrászat festészet s egyéb művészetekre is alkalmazva a második évben tanítandó A görög olvasmányok magyarázata mindig folytatandó, el nem hagyva az életrajzokat és osztályokat, a melyek jclességüknél fogva azokhoz tartoznak, hogy az ifjúság bennük á műveltség forrásait lássa. Az arithmetica, melyet az alsóbb osztályokban átvettek, a humaniórák első osztályában teljesen átismétlendő, az emberi élet nehezebb példáira alkalmazva. A geometria elemeit a humaniórák második évében s a meny- nyiségtant, mely leginkább ehhez alkalmazandó, azonnal fölvegyék, ez ugyanis a művészetekhez tartozik és azok használatára szolgál, a kik a bölcsészeti tanulmányokra nem mennek. A gyorsírás végre ezekben az években úgy tanítandó, hogy az ifjúság, midőn gyorsan írni tanul, egyúttal a szép és helyes Íráshoz szokjék; s mindent tudjon dictandókból irni, a mit, mint mondják, újra tisztára irni nem kellene. Az ékesszólás elemei, melyeknek itt saját helyük van ezekben az években úgy átveendők, hogy az az ifjúság tanuljon meg minden előforduló esetben szépen, tisztán és ügyesen beszélni és irni és pedig nemcsak latin, hanem anyanyelven is. Mert az ifjú csak akkor fog beszélni és irni, midőn a szépmüvészetekben és tudományokban jártas lesz. Épen azért az ékesszólási képességet arra kell kiterjeszteni, a mit ismer és tud, vagy arra, a mit mások irtalc s kitűztek e czélra; az ifjak bármit megtanultak, arról ékesszólással tudjanak beszélni. A dolgok legteljesebb ismerete is haszonnélküli lesz, hacsak tehetségünket nem képesítjük arra, hogy arról találó szavakban másokkal beszélni tudjunk. Ezen képességhez járul szorosan a mondandó vagy írandó dolgok helyes elrendezése, s az elrendezett dolognak elmondása; a gondolkozásnak ezen módját kell mindenekelőtt finomítani és kiművelni. Ehhez járul, miként kell az előadásban vagy Írásban a hatályosságot és a kellemest egymással összekötni. S minthogy úgy az ékesszólás, mint a költészet e végre szolgálatában áll, illik, hogy mind a kettő egy forrásból induljon, meg kell továbbá tanítani, mi különbség van a módban, az alkalmazásban és folytonos összehasonlításban. Mindkét képességet, a mennyiben az mélyebbre is hatol, kell, hogy az ifjúság elsajátítsa; sőt hogy magasztosabb tárgyaknál azokról ítéletet mondani tudjon; a kinek nagyobb a tehetsége,
