Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1895
137 szállásadó gazdája volt felelős érte. Néha a fegyver alá fogott tanulót néhány hétig a fegyvergyakorlatokban oktatták, azután a szülői házhoz hazabocsátották, voltak, kik az iskolákba visszajöttek. Ha a csikszéki határőrök fiai idegen gymnasiumba mentek előleges jelentés nélkül, rögtön .hazahozatták és fegyver alá fogták. Az iskolai szigorral megbarátkozni nem tudó, vagy a kicsapással fenyegetett tanuló néha az iskolától megszökött és a katonaságnál fegyverfogás alá jelentkezett, kikért a tanárok rendesen reclamáltak, de a válasz rendesen az volt, hogy az ilyen iskolára alkalmatlanokat be kellett volna jelenteni az ezrednél, különben az ilyenektől az elvitt könyveket, a familiatio pénzt s egyéb tartozást a katonaság felhajtotta. A székely határőrség rendszere a katonai hatóság és tanári-testület közötti örökös viszály magvát hinti el. Amaz a székelység minden fin sarjadékát saját czéljaira absorboalni, kihasználni iparkodik, emez a művelődés fáklyáját lobogtatja; amaz ezéljai elérésében az erőszak és hatalomra támaszkodik, mely előtt a legmagasabb körök is elnézően szemet hunynak, emezt pedig részint a tudomány Szöuljából vagy tiszteletéből, némelykor pedig a ráerőszakolt és igy gyűlölt katouáskodási rendszertől való idegenkedésből pártolja, a székely nemzet, igen gyönge védnökére, a guberniumra támaszkodva, mely a székelyek katonásitása kezdetén is oly gyöngének bizonyult a főhaditanácscsal szemben. A tanártestület néha a püspöki tekintélyt kérte fel — és ezt nem eredménytelenül — jogai megvédése czéljából a közvetítésre. Egészen a székely határőrség feloszlatásáig kitartatott ezen küzdelmes viszonyt talán úgy illustráljuk legjobban,' ha az utolsó évtizedből az összetűzés indokául szolgáló tanulók egyikének esetét részletesebben tárgyaljuk. Taploczai Gergely János a humaniórák 2-dik osztályának tanulója, karhatalommal a századához kísértetett és ott erőszakkal fegyverfogásra kényszeritették. A szülők három ízben folyamodtak szabadon bocsátásáért. Ekkor a gymnasium igazgatója, ki egyidejűleg a szerzetház főnöke is volt. vette az ügyet kezébe. Kérő levelet irt az ezredeshez, melyben a gymnasium többi sérelmes ügyei közt mcgcmliti, hogy nevezett fiú szülőinek első kérelme a század parancsnokságnál eredménytelen volt, második kérelmére, melyben a királyi rendeletekre hivatkoztak, azt a választ nyerték, hogy a törvényekre és rendelőtökre való hivatkozás semmit sem ér; „imc — igy ir az igazgató — a királyi rendeletek tettleges megvetése, következéskép a rendeletek szentséges hozójáé is!“ Harmadik kérése pedig „az emberiség lealjasitása s az iskolai törvények, hatóságshivatal megvetésére“ visszaküldetett ezen szavakkal: „már késő.“ Az ezredes ez ügyben azt válaszolja, hogy köteles az ifjú fegyverszolgálatra bevonulni annál is inkább, mert „az összeirási lajstrom szerint reá ke-
