Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1894
4 lekkinzó folyamában úgy veszek részt, hogy fájdalmakat aratok s éltem nyugalmát nem egyszer koczkáztatom. S mind e bajokban egyedül munkásságom s önérzésem az, a mi lelkemet nemcsak elég erőssé, de nyugodalmasan vidámmá is teszi.1) De a munkásság nemcsak tiszta örömek forrása, hanem a tényekben mutatkozó jellemnek egyik legjobb nevelője is. Felébreszti és idomítja az engedelmességet, önuralmat, figyelmet, szorgalmat és kitartást. Ebből látszik, menynyire fontos a nevelésben, hogy az ifjú a munkássággal korán megbarátkozzék. S bár minden munka bizonyos mértékben nevelő hatású, mégis mivel a parancsolt munkában az egyéni akarat, az erkölcsi szabadság csak részben érvényesül, az önként elvállalt munkában látom én a jellem helyes fejlődésének egyik biztos zálogát. Már ebből a szempontból sem lehet kicsinyelni azoknak az ifjaknak vállalkozását, kik önképzőtársulatokká alakulnak, hogy a köteles mnnka után fen- maradt szabad időt nemes verseny utján való tökéletesbitésökre fordítsák. Száz éve, hogy Kis János Sopronban az önképzőtársulatot megalapította, s ily hosszú idő alatt számtalanszor nyílt alkalom az önképzőkörök jogosultságának megvitatására ; sőt ez előtt hét évvel magas állású tanügyi férfiak hosszas vita folyamán cserélték ki véleményüket az önképzőkörökre vonatkozólag, s a többség végre is az önképzőkörök mellett foglalt állást. Azt hinni az önképzőkörökről, hogy kész szónokokat, költőket vagy szaktudósokat nevelnek, ép oly naiv túlzás volna, mint a mily igazságtalan az az előítélet, mely az önképzőköri munkásságtól minden előnyt el akar vitatni. Tapintatos vezetés és gondos felügyelet mellett az önképzőkörök munkája czélt tévesztett munka nem lehet. Az önképzőkör ugyanis alkalmat nyújt arra, hogy az ifjak hajlamuk és körülményeik szerint próbálgathassák tehetségüket s gyakorolják erejöket szó- és Írásbeli előadásban ; az önkéntes munkálkodásnak a középiskolai tanulmányok valamennyi ágában helyet ad ; bizalmas véleményváltással fejleszti és erősiti az önállóságra törekvő tehetséget, s végül az ifjú embert a nyilvánossághoz szoktatja és a társadalmi erényekben gyakorolja. A csiksomlyói róm. kath. főgymnasium sajátos helyzeténél fogva korán érezhette egy ily intézmény szükségét, s ebből magyarázható meg, hogy az erdélyi róm. kath. középiskolák2) közül a kolozsvári után a mi önképzőkörünk ünnepelhette meg először megalakulásának 25-ik évfordulóját.5) Eu mint önképzőkörünk ez évi vezetője abban a meggyőződésben vagyok, hogy úgy a tanügy iránt érdeklődőkre, mint az ifjúságra nézve érdekes lehet egy önképzőkör huszonöt évi működése. ‘) Kölcsey levele Bártfai Lászlóhoz. Kölcsey müvei VII k. 272. I. 2) A kolozsvári önképzőkör 32., a gyulafehérvári 21, a székelyudvarhelyi 20 és a brassói 6 éves. 3) 1895. május 5-én.
