Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1891
21 — Kristus megfelel nekik, leleplezi gonoszságukat, s megjövendöli sorsukat. Pharizeus: Menj dolgodra innen, nem kell a tanácsod, Mert majd egy bot éri a királyi hátod. Nem vagy te pásztorunk, semmi nemzetségünk Az istenségedtől nem fél, menj el tőlünk ! 4. A főpapok s a nép vénei tanácskozásra gyűlnek össze. Abban egyeznek meg, hogy Krisztust el kell tenni láb alól. Senior 3-us: Az új királyságra vesszővel kenjük fel, Töviskoronával fejét hegyezzük fel. Senior 2 tus : Én is azt voxolom, a mit Komám uram, Annál többet én ma nem is mondok, uram! C a i p h a s : Jobb ennek elveszni, mintsem mind elveszszünk ! 5. A sorsával elégedetlen Judást a daemonok Krisztus elárulására ingerük. Judás egyelőre ellenáll, de végre a kisértés rabja lesz. Egyike a passiók legérdekesebb jelenetének. Judás: Ah én mire juték jó reménységemben, Mint megcsalatkoztam, most juta eszemben, Még egy poltura is nincsen erszényemben, Nagy melankólia kóvályog fejemben. Azt gondolom vala, hogy meggazdagulnék, Midőn a Jézushoz szolgálni indulnék, Azt gondolám, jó bért ő tölle kaphatnék, Hanem a ládámba sok kincset rakhatnék. De ordásbélest is, látom szűkön kapok, Szomjúságomat is enyhítik patakok, Köntösömön pedig nem férnek a foltok, A szegények közt is pirulva kullogok. Soha madártejet én nála nem ettem, A szász henküstől is nem röhögött bélem, Csokoládé miatt nem vidámult vérem, De a keszeg miatt meghámlott az ínyem. D a e m o n primus (jö): Kévánta jó pajtás, miért szomorkodol ? Haliám, keservesen hogy panaszkodol. Ne búsulj, ha akarsz, most meggazdagodól, Hogyha tanácsomhoz, hozzám ragaszkodói. Mit várhattál kérlek, egy ácsnak fiától, Nem tudod, hogy semmit nem vett az atyjától ?
