Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1891

& zsidók elleni háborúra szövetségesül kérjék. A scena tertia az assyr királyt s a hozzáérkezett római követeket tünteti fel:

Mi kell néktek, jó legények,

Honnan jöttetek, vitézek,

Vagyon-e jó egészségiek ?

A császári izenetet megértvén, hajlandónak nyilatkozik a király a szövetségre, mert a zsidókat ő is gyűlöli:

Sidóknak a hátán én d o h á n t vágatok S hátok bőreiből szalagszijat szabok.

A scena quartában Titus Jerusalem alatt táboroz ; a mint megtudja az érkező követektől, hogy az assyr király kész szövetkezni, katonáit a nagy vérrontásra ösztökéli s fenyegetőzik :

Jaj lészen ma néked Istentelen város !

Jól van, mert megölted az ártatlan embert.

A „scena ultima seu Epilógusában a Nemesis divina és Si- nagoga tel váltogatott énekekben busongauak az elpusztult Zsidóország felett.

A mint a mutatványból észrevehető, Titus hadjárata bosszú művének tűnik fel; Krisztus halálának megtorlása vezérli a császárt a zsidók ellen, és e felfogással a 2. és 3-ik actus között szerves összefüggés keletkezett.

Az 1752 ik évi misztérium tárgya Adonias trónratörekvésé- nek (Királyok könyve III. 1, 2. rész), és a fák királyválasztásának (Bírák könyve 9. rész) beleszövésével lesz változatossá. Az első actus e két elemből alakul.

A „Paeambulum extra sceuam“ az angyalok és ördögök nagy küzdelmét („magnum proehum“) tárja elénk. Lucifer, a pokol fejedelme, az isten ellen tüzeli daeinónjait.

Zászlómat ellene állítom az égnek,

Helyem ott lesz nékem, mennyekbe felmégyek.

Mihály arkangyal ellenmond :

Majd megaláztatol, mit mondasz, ostoba,

Mert a dicsőségbe nem lesz részed soha.

. . . Nem mégy fel az égbe, hanem nagy ínségbe,

Mindjárt bevettetel pokol fenekébe.

Az angelus 1-nius és 2-dus Isten hatalmát dicsőítvén, fel-