Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1891

— 11 —

Más feleségére távol úton nyerit,

Mézes pálinkával ki szeretőt kerít.

A „Latrones“ kevésre becsülik a próféta feddését:

Mit prosmitálsz itten, hangos szavú vénség?

Vérmes szemeidet majd elfogja kékség.

Üssük e vén embert, hadd nyelje el a föld,

Állj térdre, most mindjárt megzerdül oldalod.

A scena qiunta-ban a Jeruzsálemet megszállott Nabukodono- zor biztatja vezérét, Nahuzárdányt, hogy a várost vegye be és népét fűzze rabszijra. Szedecias zsidó király Fassur nevű szolgájával kitudakoltatja Jeremiástól a jövőt. A jóslat:

A Juda királya fogságba vitetik,

Ott sok gonoszsága jól megbüntettetik,

Királyi pálczától ő ki vetkeztetik,

Egy rongyos mundérban ő telöltöztetik.

A szolga e jóslatért keményen a prófétára támad :

Mit beszélsz, nagy Apa, talán álmot láttál ?

Úgy megütlek mindjárt, hogy szemed szikrát hány,

Soha többet bizony a. lelkeddel nem hálsz,

Eredj menj Limbusba, ha csak ügy prédikálsz.

Nyomban a Secedias beszédét halljuk :

Miképen járátok, széna-é vagy szalma ?

A ki jó hirt hozott, egy szép ezüst alma Leszen az ő bére, s egy arany metalma.

Fassur: A vén prófétának tévelyeg a malma,

Mivel ő felőled igen rósz hirt monda,

Hogy hátodra esnék rabságba a bunda,

Válladról leesvén a királyi pompa.

A hatodik jelenetben a rabszijra fűzött zsidók Babylonba vitetnek. Nabukodonozor rendre útasitja a fecsegő Nabuzárdányt: Mit koncsant a nyelved, sidóul tanultál ? Nabuzárdány: Ne gondolj te azzal, ámbár tótul szóljak, Hanem parancsolod, sidót mészároljak ?

Mondjad, hadd mossam meg kezem sidóvérbe,

Sedecias király most esett jó kézbe.

Ha kívánod, ennek elütöm a gombját,

Ágya szalmájának könnyebbitem fontját.