Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1889
58 — és terhes volt hivatalkodásom, nehezemre esik még is elválni tőletek, kikkel tizenkét évnél tovább, mint az általam még sírjában is mélyen tisztelt, nagy érdemű Kováts Miklós püspöknek előbb ugyan püspöksegédje, utóbb pedig püspöki utódja jót és rosszat hiveu megosztottam, kiknek a világmegváltó kereszt religióját hirdettem, malasztszereit kiosztottam, ideiglenes jóvoltotokat, lelketek örök üdvösségét eszközleni igyekeztem ; — neház elválni tőletek, kik örvendező szeretettel és tanulékony lélekkel fogadtatok mindenkor, midőn a főpásztori szeretet szavaival szólítottalak s buzdítottalak titeket az Isten és egyház, a fejedelem és haza iránti kötelmeitek vallásos teljesítésére; szólván hozzátok püspöki tanításaimban s leveleimben, az egyházak és iskolák falai között, az egyesekhez szintúgy, mint az országos búcsugyülekezetekre ezrekként zarándokló ajtatoskodókhoz. Mely szavaim, ha nyom nélkül el nem hangzottak, ha főpásztori látogatásaim s igyekezeteim sikeresek voltak : Isten után ti érdemetek ez, tisztelt paptársak, a ti érdemetek ez, jámbor keresztény hívek ! Készen állottatok ti mindenkor, Isten fölkent szolgáinak fáradhatatlan serege ! Ti az iskolák lelkes elöljárói és tanítói! Ti a gyermekek nevelésében fáradozó szerzetes szüzek ! buzgón építeni a gondozásomra bízott keresztény népet, vezetni őt az örökélet útain, megszentelni erkölcseiben, istápolni fogyatkozásaiban ; készen állottatok ti mindenkor velem karöltve előmozdítani az egyház magasztos czéljait, szóval és tettel eszközleni közhasznú egyházi intézetek megalapítását, javadalmazását! Feledtétek, hogy szegények vagytok, midőn az oktatás, keresztény nevelés, testi vagy lelki alamizsna után sovárgó szegény nép, szűkölködő agg papok és tanítók szükségei állottak szemeitek elé, s dicséretes önmegtagadással siettetek többnyire szűkre mért jövedelmetek filléreiből hozni áldozatot, nyújtani segedelmet. Ha több uj intézetek már is virágzó állapotba jöttek, mások pedig a kezdet nehézségeivel küzdve legalább egy jövendőbeli fölvirágzásnak és üdvös működésnek biztos alapját mutatják föl: ezt csak a ti szellemi, anyagi közremunkálástok tette lehetővé. Méltó tehát, hogy mielőtt végbúcsut veszek tőletek, az érdem iránti kellő elismerés és testvéri szeretet szavaival mondjak köszönetét irántam tanúsított lniségtek és ragaszkodástokért, hivatásunk kötelmeinek buzgó s áldozatkész betöltéséért! Adja Isten ! hogy jövőre is dicsekedhessék ezzel a nehéz körülmények közt élő erdélyi egyház ! Költ Szécsényben, október 3-án 1864. Lajos s. k.“ * Dr. Haynald Lajos püspöknek nyilvánosságra jutott adományozásai — mig az erdélyi püspöki széken ült, — 394,897 irtot tesznek ki*), ragyogó bizonyítványul arra, hogy őt, ki apos*) Veszély: „Haynald Lajos az erdélyi püspöki széken 1852.—1864,“ czimü életrajzi kéziratából.
