Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1889

ság, vidéki papság minden lehetőt kifejtettek arra nézve, hogy az uj föpásztort lehető fénynyel fogadják.

Mindazonáltal sokan voltak, kik tartózkodással és idegenkedéssel néztek a csak híréből ismert főpásztor elé. Találóan jellemzi e helyzetet és viszonyt a nagy Ünnepelt egyik jó ismerője Veszély K., midőn Írja : „A hazát ért balsors, a családoknak hol kedveseikben, hol vagyonúkban szenvedett vesztesége miatt levert kedélyek, az emberek gyanakodó természeténél és a rósz hírek ellii- vésére való hajlandóságánál fogva, tartózkodással nézének az uj főpásztor megjelenésének elejébe, kinek a körülmények által parancsolt erélye ellenséges indulatnak, a nehéz, meg nem változtatható helyzettel számolni tudó ildomossága a haza siralmas állapota iránti közönbösségnek, sőt a hatalom kezelőiveli teljes conui- ventiának lön itt-ott hiresztelve. — Azonban a gyermekei közé bizalommal megérkezett főpásztor komoly ugyan, de nyílt föllépése, külső megjelenésének vonzó, hogy ne mondjuk igéző hatása, kiváltképpen pedig ragyogó szónoklatai csakhamar fölmelegiték a tartózkodó kebleket és megnyitók az elzárt sziveket.“

Csiksomlyói első látogatásánál is lehetett a fennebbi sorok igazságát tapasztalni. A szép magas termet" nyílt homloku, az üveggel fegyverzett szemekben is átható tekintetű és előkelő fellépésű püspökhöz még papjai is tartózkodással közelítettek, ajkaikon félénken rebegett a szó, lábaik alatt inogni érezték a földet, a gyülekezet minden rendű és rangú tagja önkénytes hódolattal hajlott meg a föltétien tiszteletet parancsol' egyház-fejedelem előtt. Mi, gyermek-tanulók is rendkívüli férfiút bámultunk benne, kit egy félisten nymbusza vett körül.

Hanem a mint szólani és kivált társalogni kezdett, mintegy varázshatásra a bátorodás, vonzalom, önkénytes tisztelet, bizalom szelíd érzelmei ereszték gyökereiket az előbb tartózkodó és félénk szivek fölmelegedö talajába. Fokozódtak ez érzelmek a gyújtó ékesszólásu Főpásztor hit-, remény- és szeretettől lángoló predi- kácziói, az Ur oltáránál és a körmenetek alatt — melyeket személyesen szokott vezetni — kifejtett buzgósága, a tanuló ifjúsághoz intézett atyai intelmei és buzdító beszédei folytán, melyekben egy jobb jövő reménysugarait engedte szivünkbe bevilágolni; úgy, hogy mikor a tanuló ifjúság üdvözlő dalait és fel-felzúgó „éljen“-eit a püspök szállásául szolgáló zárdafalai és a két Somlyó ormai visz- hangozák: a lelki fellendülés, remény, lelkesedés és buzgalom jós