Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1889

által indikált polgári és tanügyi czélokat gyönyörű magyar cncik- likában körvonalozta, melyből érdemes, a következőket idézni:

„Örömmel üdvözlöm a fiúi szeretet sugalta nyilatkozatokat, s kiket főpásztori gondjaim részeseinek ismerek, azokra és gondozottjaikra egy nagyjelentőségű uj év küszöbén áldást kér le a pásztorok Pásztorától viszonti hő kivánatokra fakadt atyai hálás érzetem. Igen is örömmel üdvözlöm üdvkivánataitokat különösen most, midőn egy nehéz jövővel szemközt minden jóknak őszinte jóakaratára és közremunkálási készségére különösen szükségünk vagyon. S ime! ily indulatokból eredett óhajtásaitok teljesülésének nem hiú reményével kecsegtetnek az előjelek. Most épen, midőn kedves újévi leveleitek érkezni kezdettek, akkor vettem az erdélyi magas helytartóságtól Felséges Apostoli Fejedelmünk múlt, évi mindszenthó 20-án kelt, hazánk és nemzetünk történetében egy uj korszakot eredményező legfelsőbb nyilatkozványának s oklevelének a megyei papság közt kiosztandó példányait, melyekből a főt. s tisztdő kerületi papság számára rendelteket ide mellékelem.

Nem esetlegesnek, hanem gondviselésszerünek nézem én kölcsönös kivánataink találkozását e nagyfontosságu okmányokkal egy uj évnek küszöbén. Honunk történetében is egy mindnyájunktól szerencséltetett uj korszaknak küszöbére állitá a fejedelem bölcse- sége és igazságszeretete társadalmi létünket, nemzeti életünket azon fejedelmi szózattal, melylye] az ősi alkotmánynak a haza dicsőítésére, az egyesek és családok boldogitására kiáradó áldásai után sovárgó népének hő kivánatát teljesítve évezredes alkotmányunk helyreállítását kimondá.

Méltán vélem én tehát ezen okmányokban kölcsönös kivánataink teljesülésének egyik legjelentékenyebb reményzálogát kezeitekbe fektethetni, mert hiszem, hogy az atyai gondossága Fejedelem ezen epedve várt s lelkesülve tidvözlött elhatározása által ismét az alkotmányos élet. terére állított nemzet elvesztett törvényes állását újra elfoglalva s alkotmányos létének elejtett fonalát örvendező lelkesedéssel, de egyszersmind a nemzeteknek szintúgy, mint egyeseknek jövőjét biztositó bölcs önmérsékléssel megragadva alkotmányának gazdag malasztjait teljes mértékben élvezendi és gondos kezekkel kitérjesztendi a minél szorosabban egyesült két testvérhonnak minden polgáraira s új dicsőséggel környezendi a népek történetének legfényesebb lapjain ragyogó nevét.

Hiszem, hogy a magyarnak ős keresztény hite : üdvözitő szent religiónk fel fog virágozni azon ős alkotmánynak védszárnya alatt, melynek alapját hitünk nagy apostola, első szent királyunk vetette meg, melyet országával a mennyek Királynéjának oltalmába ajánlott, melynek zárkövét — a királyi méltóságot — egyházunk látható feje, Krisztus helytartója, nemzetünk legnagyobb ereklyéjével, az apostoli koronával szenteld meg, melynek fejlesztésében és för\*

■í