Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1888

A csiksomlj ói tanuló i l'jiisá» N/.állásvis/.ouyai a miilíban és azuj Internal hm.

„Fölépítette az Ur Siont és látszani fog ezen az ő dicsősége.“

(Ps. 101. 17.)

Széles Magyarországon egy középtanodának sem volt oly sajátságos helyzete, mint a csiksomlyóinak ; mert mig az ilyen rendű iskolák — még a balázsíalvi gör. katholikusokét és a brádi gör. keletiekét sem véve ki, — egyáltalában népesebb és városos helységekben nyertek elhelyezést, hol a tanuló-ií- juság nemcsak alkalmasabb szállásokra juthat, hanem a helységnek műveltebb polgársága körében némi külső társadalmi műveltségre is tehet szert: addig a csiksomlyói tanuló-ifjuság egy alig 300 házszámig terjedő, keákenyen fekvő és a többi székely községektől miben sem különböző, szerény faluban és annak csaknem kizárólag gazdálkodással foglalkozó, egyszerű lakóihoz volt kénytelen magát beszállásolni, s ezen primitiv beszállásolás alkalmatlanságai, kellemetlenségei, sőt nyomorúsága mellett törekedni az előtte álló erkölcsi és tanulmányi czélok felé.

Nem feladatom ezen száliásügyi viszonyokat az apróbb részletekig festeni. Csak lel akarom sorolni azon történelmi adatokat, melyeket a csiksomlyói szállásügyre vonatkozólag intézetünk évkönyveiből kinézhettem.

I. Szállásviszonyok 1848. előtt.

Már kászon-felsőlalvi Lukács Mihály, a csiksomlyói semi- nariumnak halhatatlan emlékezetű megalapítója, apóst, jegyző és kozmási plébános említi saját életrajzában, hogy a csíki PP. Franciscanusok iskoláiban 1692-ben parvista, 1693-ban princi- pista és 1694-ben grammatista volt. Említi azt is, hogy lG9ö1*