Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1886
jutott agyag, mész stb. lerakodások képződnek. Csak később a meleg évszakban fog a kősó és szénsavas mész leülepedni. Ha pedig ezen meleg évszakokban esős idő áll be, akkor a kősó lerakodások redukálódnak s ily módon — folytonos változás állván be — különböző szabálytalan vastagságú rétegek keletkeznek Erre szép példa a halli sótözs Tirolban. Minthogy a Holttenger vize sok chlormagnesiumot tartalmaz, melyben a szénsavasmész nehezen oldódik, ennélfogva a hozzájutott gypsz is vele együtt lerakódik. Ha most a tenger vize az elpárolgás következtében tömörebb lesz, akkor, mint hogy közelebb áll a gypsszel való telitett állapothoz, mint a chlornatrium általihoz: az előbbi hamarább fog leülepedni, mint a kősó. Ebből tehát az következik, hogy a sótelcp alsó rétegének mindig gypsznek kell lennie Ennyit a konyhasó képződéséről. Lássuk már most annak az egyes geológiai korokban való elterjedését 2. lson.3rlia,só g-eolog-iai Izóráról. A konyhasóról mondhatjuk, hogy az földünk történetének minden korszakából ismeretes. A silur és devon systemákban jobbadán csak sósforrások vannak, mig a sólerakodások hiányzanak. Silur rétegekből fakadó sósforrások találtattak Amerikában a Medison, Onejda, Ontaris, Omondaja, Seneca grófságokban és még igen sok helyen. Nagyobbára csak sósforrások ismeretesek a koszén ben is. Ezek nagy valószínűséggel korábbi eredetűek; de nem lehetetlen az is, hogy ezen források a kőszénhegység sajátságos kősó telepeiből származnak. Angliából ismerünk sósforrások,;t a kőszénből a durhámi széntelepben. Eszak-Amerika kőszén- hegységei is igen sok sósforrással bírnak. Foyers szerint Nevv- River mellett hatalmas gypsz-teiepek fordulnak elő, melyek kősót tartalmaznak. Nauinan a kősó itteni előfordulásának bizonyságául azt mondja, hogy a kőszén system sok helyen gypszet, agyagot és vörösmárgát tartalmaz, mely kőzetekkel másutt kősó telepek szoktak előjönni. A dyas systema már nemcsak sósforrásokban, hanem sótelepckben is igen gazdag. Thüringiában a felső dyasbau — 6 —
