Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1886

1

nak az erdélyi medenczén belül. Előfordulnak néha a kősó kisérőjeképen gypsz telepek is, sőt a sótestben is kaptak kisebb gypsz fészkeket Maros-Újváron és Vízaknán. Ezen gypsz fészkek bensejében Posepny még polyhalit és anhydrit nyomokat is említ Vízaknáról, melyek a gypszfészkek bensejében találtatnak.

Néha a sótelepek közt bythumendus márgák fordulnak elő, melyek fodrosán össze vannak hajtva, ezt Koch a deés-aknai sóban észlelte. Az ilyen só, ha szét üttetik a bythumen szagigen jól érezhető, s emellett a só fehér lesz, mert a szénköneny- vegyiilet, melyben a deésaknai só igen gazdag, az ütés következtében képződött repedéseken elillan. Újabban Tordán még sziksó kivirágzások is ismeretesek az altárna boltozatán.

J)r. Koch Antal saját megfigyelése alapján az erdélyi bányák bán fejtett kősóról következőképen nyilatkozik : A deésaknai kősó a legnagyobb szemű és csupán bythu nenes illő anyag által van füst szürkére festve, csak ritkán vonulnak végig benne bythu- menes-márga és gypszrétegcsék. A tordai só igen hasonlít hozzá, gyakran szenük fadarabokat, magvakat (Carya costata. Ung.) zár magába. A marosujvári valamivel apróbbszemii és szénköneny vegyületeken kívül kevés agyagot, továbbá fehér gypszgumocs- kákat tartalmaz. A vízaknai só aránylag a legtisztátlanabb, finom agyagrétegtől, továbbá bythumenes márga és gypsz fészkektől és gumóktól; gyakran szenült fadarabokat is körül zár. A pa- rajdi só aránylag igen tiszta, nem ritkán idegen kőtörmeléket zár magába. Igen szép, de ritkábban, fordul elő Parajdon vöröses sárga vagy vérpiros, rostos kősó, minő Erdély többi bányáiból nem ismeretes. Ezekből a só tisztaságának különböző volta világos, s bár a Kripp által végrehajtott vegyelemzési vizsgálatok szerint az erdélyi só tisztaságára nézve a következő sorrend áll: M-Újvár, Torda, Vízakna Deésakna, Parajd, tehát szerinte a marosujvári só a legtisztább (99.57 chlornatriummal) s a parajdi a legtisztátalanabb, (98.28 NaCl) tényleg a fentebbi Koch-féle megfigyelések után nem fogadható el.

Az erdélyi kősó előfordulása különösen a medeneze belső szegélyét követi. Fichtel azt mondja, hogy a kősótömzsök Oláhországból a verestoronyi szoroson át vonulnak Erdélybe.

■