Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1884

— 19 —

nyoknak kcxi ösztöndijakra történt convertálása, a nevelés- és oktatásügyre nem maradtak káros visszahatás nélkül.

A Sémin irium eltörlésével szállásokra szorult ifjúság erkölcsileg elszilajnlt, tanulmányilag pedig a sokféle újítás, német nyelv és katonai zaklatás miatt is clhanyatlott; számban pedig annyira megfogyatkozott, hogy mig a 70-cs években 150 körül jár a gymnasiumi tanulók létszáma: ezen szám 1784-ben 47-re, l7W)-bcn !• tanulóra szállott alá; az 1785. hírhedt jogfelforgató év- '■ ken egg lélek sem járt a esik somig ói gymnasiumba.*) így minden valószínűséggel a kézi ösztöndíjakat sem volt, aki oly sok utánjárás és szertartás mellett, minőt az egymást érő rendcletck előírtak, igénybe venni czélszcrünek lássa.

A nevelés- .és oktatásügynek 11. József idejében történt ezen lezökkenését érdekesen festi az erdélyi Nemességnek 17X7. szeptemberében a Felséghez intézett gravaminalis felirata, melynek tárgyunkra vonatkozó 0-ik pontjából érdemes lesz idéznem az akkori nevelési viszonyok rajzát, amint következik :

„Minden jól rendezett államban az ifjúság jónevelése, mely az ész és erkölcs művelésében áll, kiváló figyelemre érdemes; azért az ifjúság igazi érdekében igen bölcsen gondoskodtak volt apáink, hogy az ifjúság a nevelöházakban (Seminariumokban) melyeket az ifjúság nevelése és a haza körül érdemeket szerzett némely hazafiak áhitatos áldozatkészsége bőkezű alapítványokkal gazdagított vala, kevesebb költséggel és uagyobb számmal Iáttassék elés az elöljárók éber felügyelete alatt együttesen mint a Haza reménye neveltessék föl. Most azonban a szomorú tapasztalás kényszerít bevállaltunk, hogy amióta Felséged jónak látta, az ilyetén nevelőit,ízakot, vagyis finöveldéket és Seminariumokat eltörölni és az ifjúságot, mely éretlen koránál fogva is hajlandóbb minden rosznak követésére, azon nevelöházakban fenállott szigorúbb fegyelem alól felmenteni: azóta

ezen iljuság az erkölcsökben süllyedni, és tanulmányaiban is szerfelett hanyatlani kezdett. Es nem is csoda, ha a mosolygó szabadság, a tánezok és színjátékok szabad gyakorlása és általában a

*) ,,178í-1)gii senki sem tanított az I. nyelvtani osztályban (Principia), mert az elemi iskolákból senki sem jött tol a Principiára, még; peóig azért, mivel az elemi iskolák tanítói (kinek nevét elhallgatom), nem tanítottak latinul.

.Azért 1785-ben sem volt szükség a principiák tanárára.“ (Ortus et progr. 8eminaiji Csik-8omlyóviensis. M88. 1725. G. b, alatt.)

k