Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1882

— 18 E czólra a le nem nyugvó csillagok szolgálnak, leggyakrabban maga a Sarkcsillag. Meg kell mérni a magasságát abban a két pillanatban, midőn a délkörbe lépik, vagyis mikor felső és alsó delelését végzi. A két magasság számtani közepe nem leket más, mint azon hely sarkmagassága, melyen a mérés tétetett, mert úgy az egyik, mint a másik delelés alkalmával a sarktól egyenlő távolságra van, miután azt körben kerüli. Hogy különben a le nem nyugvó csillagok közül melyiket kelljen választani, azt a körülmények határozzák meg. Ha azt akarjuk, hogy egy éjszaka alatt eredményhez jussunk, azt kell választani, mely csak hamar a Nap lenyugvása után delel, hogy a másik delelés pillanata is az éjszakába essék, a mi — nagyon természetesen — csak a téli félévben történhetik, mikor az éjszaka hosszabb, mint a nappal, mert a két delelést épen 12 órai idő választja el. A mérő műszernek pontos beállítása a délkörbe lényeges feltétel az eredmény helyességére nézve. Különben a meghatározás ezen módjának az a kiváló előnye van, hogy mig a mérés által talált két magasság összegének fele a keresett sarkmagasságot adja, addig a kettő különbségének fele az alkalmazott csillag sarktávolát vagyis azon ivet kell kitegye, mely a declinatioját 90°-ra kiegészíti. A csillagászok declinatio-meghatározásait tehát itt is fel lehet használni a megejtett mérés pontosságának ellenőrzésére és megnyugtatásunkra, hogy az eredmény helyes.

c) Szélességi meghatározást nem csak delelésben lévő csillaggal, hanem az ég bármelyik táján lévőnek segélyével lehet tenni, ha declinatioját ismerjük, de ekkor a mérés egyedül nem vezet eredményre, mint a két előbbi esetben, hanem a számítást is segítségül kell hívnunk. Ha valamelyik égi testnek, pld. a Napnak, miután már delelt, theodolith segítségével megmérjük a középpontja magasságát és tetöponti szögét s hozzá vesszük e kettőhöz a declinatioját, melylyel e napon bir, a mérés helyének földr. szélességét bárki könnyen kiszámíthatja, ha a gömbháromszögtan alapelveivel ismeretes. Huzzunk mind a világsarkból, mind a zenithünkböl íveket a középpontján át, az elsőt az egyenlítőig, másodikot addig, mig a horizont eléri; az elsőnek az a része, mely a Nap centrumának a sarktól való távolát móri és a másodiknak az a része, mely a tetőponttól való távolát móri, a sarkat és a tetőpontot összekötő ívvel, mely a délkörnek része,