Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1882
- 13 kát „látszólago s“-nak vagy „közönsége sw-nek, mikor hangsúlyozása szükséges, különben pedig röviden csak horizon- nak,látköruek. Annak könnyű felfogása mellett, hogy a Pöld minden egyes helyének megvan a maga külön láthatár]a és tetőpontja, kivá- lólag figyelembe veendő a későbbiek megérthetóse szempontjából az a nevezetes körülmény, mely szerint az egyenlítőhöz közelebb vagy távolabb fekvő helyek láthatárjai az egyenlítő lapjához különböző nagyságú szögek alatt hajolnak. Nevezetesen: mig az egyenlítő bármelyik pontjá-é épen 90° szög alatt hajlik magához az egyenlítőhöz, addig a sarkak-é párhuzamos vele, — csillagászati horizonja pedig maga az egjmnlitü. Mig tehát az egyenlítő helyeinek tetőpontjai az ég egyenlítő-körébe esnek, a sarkak tetőpontját a világsarkak képezik. Ezt tudva és átlátva, könnyű megérteni, hogy miképen lehet az, hogy a sarkakról látható csillagok soha le nem nyugszanak és hogy az egyenlítőn lakóknak ilyenek miért nincsenek. Mely hiány különben gazdagon pótolva van abban az előnj'ben, hogy mig a sarkakon mindig csak a megfelelő félgömbök csillagai látszanak és ezek is csak félévig, mert a másik félévben folyton a láthatár felett lévő Nap láthatatlanokká teszi, addig az egyenlítőn minden 24 óra alatt az egész ég összes csillagjai szemlélhetök volnának, ha a Nap mintegy felének fényét el nem nyomná; a mit azonban folyton keletre nyomulása folytán csak felváltva eszközöl, tehát egy óv lefolyása alatt mégis mindenikben gyönyörködhetnek. A sark és az egyenlítő között lévő helyek láthatárjainak fekvése iránt e két határéból könnyen tájékozhatjuk magunkat. Minél távolabb fekszik valamely hely az egyenlítőtől, annál kisebb szög alatt hajlik láthatárja az egyenlítőhöz és annál közelebb van zenithje a Sarkcsillaghoz, a mivel kapcsolatoson: annál több a le nem nyugvó csillagok száma; de megjegyzendő, hogy ezekkel egyenlő arányban szaporodik azoknak száma is az ellensark körül, melyek az illető hetyről soha sem láthatók. Csik- Somlyó láthatárja, mint később kitűnik, 43° 38’ szög alatt hajlik az egyenlítő lapjához, ezért a felettünk álló égbolt felénél még valamivel nagyobb rész (az északi oldal) a láthatár alá soha sem merül; és a le nem nyugvó csillagjaink legfőlebb csak azért nincsenek többségben a lenyugvók egyszerre látható része felett,
