Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1880

ványí helyek sorában; a miért is csekélységein e tárgyban többször, nevezetesen pedig a gymnasiumnak 8 osztályúvá lett kiegészítése esetéből, hogy a convictusi alapítványok száma is arány- lagosan egy-két helylyel, nevezetesen pedig a M.-Teréz-féle alapítványokkal növeltetnék, bátor volt folyamodni; de választ még sehonnan sem nyertem. J)

Nem lévén tehát az érd. rk. status ösztöndíj-alapjának azon nagybb forrásaiból a csik-somlyói seminarium aképen dotálva mint a többi fen elsorolt növelő-házak: árvaságát és mostoha sorsát egyes nagylelkű alapítóknak kellett felkarolniok; kiknek kegyes emléke, hogy e szerény lapokon fölelevenittessék, örök hálá3 tiszteletben tartassák, s a jóirányu nevelés és oktatás szent oltáraira letett jótéteményeik, t. i. érczoszlopoknál tündöklőbb alapítványaik felől az érdeklődő ivadék bővebb tájékozást nyerjen : a következőkben felsorolom a csik-somlyói seminariumnak jobbára szerény székely eredetű, de nemes fényeikben annál dicsőbb Alapitóit.

B) A csik-somlyói növeldéhez kötött nyilvános alapítványok*

1. Lukács Mihály-alapitvány.

Van emlékezet arról, hogy a XVII-dik század végén és a XVIII. elején a csik-somlyói szt-ferencz-reudi szerzetesek, kik kivált 1640 óta, mikor a magyarhoni Salvatorianus tartománytól elvált külön erdélyi Custodiát alkotották, működési körükbe vonták a csíki ifjúság nevelés-oktatását is, a szegényebb sorsú tanulóknak élelmezésükről is gondoskodtak 2); minthogy azonban ez a hívektől általok gyűjteni szokott alamizsna kitelhető megosztásában és nem valamely rendszeres és bizonyosabb számú helyeket felölelő ellátásban állott : tulajdonképeni nevelőintézetről csak 1725. november 21-én innen lehet szó, mikor egy ilyennek alapját

0 1877. déc. 1-ről 287 sz. a. folyamodtam e tárgyban a mélt. Igazgató- tanácshoz ; 1878. jul. 10-röl 267 sz. a. Püspök úr ő Excellentiájához s ugyanekkor s e sz. a. megújítottam kérelmemet az Igazgató-tanácsnál.

L. a csik-somlyói nevelöház tüzetesebb ismertetését hivatali érdemes elődöm, most fejérvári kanonok Nagy Imre úrtól „Gyulafejérvári füzetek“ 1862. II. 74-82. 11.