Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1880
méltán elvárta tőle a nemzet, hogy ne tegyen ezután semmi olyat, mi a külbefolyásuak tért nyitva az általa most újból elismert királyválasztási jognak árthatna. Ugydc O sokkal gyarlóbb ember, semhogy a nemzet ebbéli kívánságának meg tudna felelni. A nemzet kívánságának megfelelőig okvetetlcn le kellene mondania mindenről, mi a Habsburgoknak biztosítékot nyújt örökösödésük kilátásába helyezésére. Ulászlótól ezt várni hasztalan dolog, mert annyira rabja Miksa ügyes diplomatájának, hogy valamint eddig nem tudott úgy ezután sem lesz képes az elől kiáltani. A mint említők, Miksa a rákosi végzés szinrehozatala után a maga unokái és magyar király gyermekei között tervezett házasságot tette második alapjává örökösödési jogának biztosítása tekintetéből. Ezen házassági tervnek Ulászló által lett elfogadása, a mennyiben azt gyermekei jövőjének biztosítása szempontjából tette indokolható, de már az, hogy ennek alapján a nemzet beleegyezése nélkül oly szerződéseket kössön, melyek előbb vagy utóbb a Habsburgok kezébe játszhassak az örökösödést a királyválasztási jog ellenére, nem. A mondottak után felesleges ismételni Ulászlónak e tekintetben tanúsított magatartását, hanem egyszerűen kimondom, hogy ő ezután is csak a régi marad t. i. eszköze Miksának, a már előbb megkezdett házassági szerződés alapján a Habsburgok örökösödésének elismerésére nézve. Igaz ugyan, hogy Lajos megkoronáztatása után nem történt, legalább köztudomás szerint, semmi nevezetesebb mozzanat a királyválasztás és örökösödés kérdésében ; de az is kétségtelen, hogy Ulászló, Miksa vetélytársa Szapolyai János által lett több rendbeli megkisértés után is a Habsburgokhoz vonzódott. Van tehát Miksának vetélytársa Szapolyaiban, ki szintén mint a Habsburgok Ulászló leányának megnyerésével akarja egyengetni útját a trónhoz. Szapolyai fellépése különösen az által vált veszélyessé Miksára, hogy a lengyel királylyal, Zsiginonddal 1512 óta sógorságba jővén, ez mindenkép igyekezett Ulászlót a Vajda érdekébe vonni. De a lengyel király támogatását tetemesen ellensúlyozta a király mellett álló uraknak s ezek közül különösen a kanczellárnak Szathmárinak, ki Miksa felé hajlott, Szapolyai iránt ellenségeskedése. Azonban ez egyensúly, miután az udvari pártban lévő főuraknak sikerült Zsigmond lengyel királyt Szapolyai pártolásától elvonni, nemsokára felbomlott.
