Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1870
7 Báthori István fejedelemsege alatt a székelyek új mozgalmat fejtettek ki, bizonyságául annak, hogy az 1562-ki intézkedés őket az ország békés polgáraivá nem tette. Báthori a török politika hívei által választatott meg; de tekintélyes volt a másik párt is, mely a király védnökségében látta Erdélynek természetesebb biztosítékát. E párt jelöltje Békési Gáspár vala, egyike a leghatalmasabb erdélyi zászlós uraknak. Ereje öregbítése czéljából a székelyekhez fordult, kiknek azon ígéretet tette, hogy, ha győz, őket a János Zsigmond alatt elvesztett szabadságukba és jogaikba visszahelyzendi. A székely köznép annálinkább kapott a kedvező alkalmon, mennél keseredettebb lélekkel kezdette érzeni a nyakába vetett jobbágyság szolgaságát. A szabadságért lángoló csikszéki székelyek fegyverkeztek, de oly gondatlanul, hogy Báthori teljes tudomást szerezhetett arról s a görgényi és udvarhelyi vár körül elég korán húzott csapatokat össze. Másfelől némely főurak, kik rokonaik rovására adományoztattak, vonakodtak a határozott föllépéstől, sőt készek voltak saját népeik ellen fegyvert fogni. így történt, hogy Becz Pál, csíki íöember, 1571. oct. 8-kán, az éj csöndjében, az összegyűlt sereget, mintegy 800 főnyi néptábort, többfelől megrohant s azt szétverte, többeket a zavarban lekaszabolván. 1) Lehet, hogy Báthori e határozott föllépése sokaktól helyeseltetett, de a honfiak nagy része még nem jutott oly messze, hogy Erdély elszakadásában a koronától „a nemzeti szabadság mentő eszközét“ lássa. A mozgalom elnyomása után Kolozsvárit nov. 19-éii (nem 9-kén, mint Kővári Írja) összeült országgyűlésen a székelyek ellen következő articulus hozatott: „Tetszett az országnak az is, hogy mindazon bármily rendű emberek 2) a székelyek közül, kik a múlt lázongást támasztották, annak okai voltak, mind az elfogattak, mind a bujdosók, vétkök szerint bűnhődjenek, miután ő nagysága ügyeiket megvizsgáltatta; ezeknek javait otthon senki se háborgassa, sem semmit tőlök ki ne csikarjon, hanem fogolyképen vitessenek ő nagysága udvara elébe és ott büntettessenek; a többi székely nép pedig, mely az említett rósz emberek izgatására föltámadott, oly föltétellel nyerjen kegyelmet, hogy jövő szent Gergely napján, a királybirák leveleivel ellátva, Nagy-Váradon jelenjék meg és ott a várerőditéseken szent Márton napig dolgozzék s bűnét bánja meg; mi ellen ha valaki vonakodnék, érdeme szerint büntettessék.“ 3) Az 1573. január 1-én Kolozsvárit tartott gyűlés Békési ellen is elrendelte, hogy ha a zálogösszegért Fogarast ki nem hoc "'“^sék el tőle. Erre Békési Miksa királyi aekült segélyért Prágában jól fogadta. _ ' .„liafcetbíl som kapott; pártjá* 'jzosÜts} 3sH.iL László által szerveztette, de Fogaras varából kénytelen volt megint Miksához futni. 1575-ben újból mozgalom vau Erdélyben. A lengyel választók közül némelyek Báthori fejedelmei, mások Miksát kívánták királyul választani. Miksa azért is, hogy versenytársát otthon foglalkoztassa, újból gyámolította Békésit, ki lejővén Erdélybe, a Székelyföld felé vette útját, s miután a székelyek szabadságát okmányilag biztositá, ezek csatlakoztak hozzája, nevezetesen Andrási Péter 2000 csíkit vezetett zászlói alá. Báthori is, miután a ternesi basától s oláh vajdától segélysergeket kapott, követte Békésit, ki Radnóthtól Kerelő-Szent-Pálig visszahúzódva, itt julius 9-kén megütközött a fejedelemmel. Sokáig kétesen folyt a kemény viadal, mig végre Békési rósz helyzetében bekerittetvén, menekülni kezdett; sergéből többen a Marosba vesztek, sokan elfogattak s Báthori még a hely színén kivégeztetett 5 főembert. E nevezetes csata után, jul. 25., Kolozsvárit gyűlés tartatott, melyből értésül adatott az elmenekült Békésinek, hogy kézrekeritett pártosai iránt a törvények szerint járnak el. Erre az elfogott főurak és székelyek előállittattak, kik azonban legyőzőik helyett magyarhoni bírákat kívántak. „Elhibázott követelés volt ugyan — Írja Kővári 4) — de azt, hogy a győzelmesek elég gyávák voltak a pillanat boszu hevének engedni, hogy a fejedelem, mint egy forradalmi főnök, a perez sikerét oly mohón fölhasználta s politikai véleménykülönbségért nemcsak a főnököket sújtá le, azt szintén lehet kárhoztatnunk, s hogy a nemzet máig sincs e léptével kibékülve, mutatja az, hogy a s.zentpáli csatát a nemzet győzelmei sorában soha sem volt szokás emlegetni.“ Yae victis! Az elmenekültek- és elfogottakra a fő- és jószágvesztést oly kegyetlenül alkalmazták, hogy nejeik és gyermekeik is földönfutókká lettek; miáltal több virágzó család ment tönkre.5) Az Ítéletet Wesselényi Miklós könnyes szemekkel olvasta föl, s a kérleihetlen fejedelem aláírta azt, ki a pártosokban — mint Kővári Írja — a török véduralom megbuktatni akaróit látta. Aug. 8-kán mintegy 14 főúr fejeztetett le. A székelyek közül 34-nek orrát s fülét csonkiták meg, ugyanannyi pedig, kiken a hóhér metszés által nem könyörült, Szamosfalván fölakasztatott.R) „Még következményeiben fontosabb volt — mondja Szilágyi7) — a szentpáli diadal: a hűbéri viszony Maximilián irányában, melynek eddig sem volt semmi értelme, megsemmisült, s Erdély önállósága — férfi Kézirat. — V. ö. Kőváry Érd. Tört. IV. 16. ‘fi-Innen az látszik, hogy a mozgalomban nemcsak a köznép vett részt, fi Érd. Tőrt. Adat. I. 280. fi Erdély Történelme IV. 26. fi Bogátiii, Csanádi, Csányi, Farkas, Patócsi, Pókai, Kabós, Gyalakúti s mások, fi Wolfg. de Bethlen. II. 380. fi Erdélyország Tört. I. 406. IV.
