Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1870
A székely nemzet mozgalmai a hazai fejedelmek alatt. I. Erdélynek különállása korszakában, midőn a kis országot lakott fajok, s igy a székelyek is fontosabb és látványosabb szerepre voltak utalva, mint az anyahonnali együttlét korszakaiban: a székelyek időn- kint oly mozgalmakban vesznek részt, melyek egyformán érdekesek, akár a történészek eltérő, gyakran elfogult nézeteiket illetőleg azoknak megítélésében, akár az események fontosságára nézve, miután ezek a nemzetnek politikáját lényegesen jellemzik. Mielőtt e politikát szóval kifejeznék, lássuk az eseményeket. A székely nemzet szent István óta mindig büszke volt arra, hogy a magyar szent koronának egyik ragyogó kövét képezze. E dynasticus érzelemnek felülmulhatlan tanúsága a tekintélytelen II. Ulászló idejében az agyagfalvi 1506. gyűlés is, a többek közt mondván: „Mi is a kútfőhöz, tudniillik a királyunknak kegyelmességéhez és Magyarországnak segélytségéhez, kinek mi is tagjainak hivat tatunk s vagyunk, illendő orvosságért mehetünk.“ És legvégül: „a számtalan sokaság tagjai a szent koronához hűséget tartanak.“ !) II. Lajos királyunknak legszerencsétlenebb mohácsi csatája után az ország rendéinek egy része Zápolya János szepesi grófot és erdélyi vajdát, a másik Ferdinánd ausztriai föherczeget, elhunyt királyunk sógorát választotta királyul. Mindkettőnek föltétetett szent István koronája Székes-Fehérvárit. Most azon nagy kérdés merült föl a hazafiak lelkében : melyik ezek közül a törvényes fejedelem ? S minthogy ezen kérdést sem a diplomatiának, sem a fegyvernek megoldani' nem sikerült, székelyeink is ingadoztak a két király között. E határozatlanságról kiválóan tanúskodik a Földvárnál 1529. jun. 22-kén vívott harcz, melyben a Ferdinánd mellett fölkelt székelyek, Török Bálint mellől a Zápolya-páríi Péter vajdához sorakoztak által; de, úgy látszik, nem annyira meggyőződésből, mint a moldvai vajda fenyegetése miatt. Az eddiginél sokkal fontosabb jellemüekké válnak a pártállások Zápolyának ekkor * érvényre jött török szövetsége után. A székelyek nem akartak a hitetlennek szövetségei lenni és Zápnlva csak vaid*1" Báthori T tván, ki néhány ferdinándi székely föúr lenyakaztacása által a rettentés rendszeréhez is folyamodott és a Székelyföldén kalandozó Péter vajda által bírta őket hűségében megtartani. Ennek daczára, midőn a székelyek észrevették, hogy egy párt épen azon dolgozik, miszerint Erdélyt Moldva-Oláhország módjára a török közvetlen védnöksége alá helyezze: Ferdinándnak tudtára adták, hogy az ő hűségében maradnak, ha Ferdinánd egy nagy tekintélyű hazafit és elégséges serget küld védelmükre. Ferdinánd tehát 1536-ban Tallóczi Bánffi Boldizsárt 200ö-nyi csapattal beindította a tartomány fölvételére és a régóta szorongatott Szeben megsegélésére. De Bánffi föladatában oktalanul járt el. Zaj és rablás voltak szövetségesei. Zápolya vezére, a jeles Kun Kocsárd, Szathmárnál csapatait széthányta, s igy a ferdinándiakra János szigora még inkább föl lön hiva. A változó szerencsével s a népek roppant szerencsétlenségével folyt pártvillongásoknak 1538. febr. 24. véget vete egy időre a nagy-váradi béke, melynek értelmében mindkét fél a birtokában lévő rész fölött, mint király uralkodik; de János halála után az egész ország Ferdinándra száll. Ez utóbbi pont vigasztalása volt a hazafiaknak és székelyeinknek; s még inkább az lett volna,,ha teljesedésbe megy. De János királynak 154Q-ben történt halála után, özvegye és tanácsosai nem engedték vissza János országát Ferdinándnak; de sőt védelmökre megint meghívták II. Szulejman török szultánt. Ez bejött, Budát 1541. aug. 26-kán elfoglalta, Izabella királynét pedig fiával Erdélybe küldé, melynek tulajdonképeni különválása Magyarországtól ekkor kezdődik; s a helyett, hogy a nagy-váradi békeföltétel, a haza uniója, érvénybe ment volna, Budára beült, legveszélyesebb barátunk, a török. Jánosnak, az előbb hatalmas olygarchának, később gyenge királynak, a székelyek nem voltak őszinte hívei, mert, mint vajda, zsarnokul bánt velők, kivált 1521-ben; mint király behivatta a törököt ingadozó koronája védelmére, s mivel végrendelete által a nagy-váradi békét is kijátszotta, özvegyének, illetőleg fiának sem lehettek szív szerinti hívei. Azért látjuk, hogy miután a hires Martinuzzi György, előbb prior, később püspök és bibornok, mint Izabella tanácsosa, abban kezdett munkálkodni, hogy a koronát és Erdélyt Ferdinándnak visszaszerezvén, a váradi békét végrehajtsa, a székelyek teljes erővel pártolják őt és előkelőén segiték abban, hogy 1551-ben julius 26-kán Ferdinándnak, Erdélyt átadja és a rendekkel a hűsegesküt neki letétesse. S midőn a barát Alvinczen decz. 17. oly méltatlanul meggyilkoltaték; az egész nemzet fegyverben állt e nemtelen tett megboszulására, s csak miután Castaldónak, kit Ferdinánd kormányzóul nevezett" ki, sikerült őket Martinuzzi halála okai felől megnyugtatni, oszlottak haza. l) Nemes székely nemzet constitntiói stb. 35. 38. 11. 1*
