Szent Benedek-rendi Jedlik Ányos katolikus gimnázium és általános iskola, Csepel, 1947

1948 „Az egyik nemzet a másik számára idegien. •. Akármilyen j ósizán dék vezesse néha őket, hogy megértsék egymást, a beszélgetés elhomályosodik s valahol mindig elakad. A 'megfoghatatlan idő őrzi a mélységben az áttörhetetlen határokat." (Paul VaUlé ry.) A magyarságnak' mindig különösképpen éreznie kellett testvértelenségét. S vannak mégis történelmi létének messzire ágazó gyökérszálai, amelyek méilyen belefúródnak ezekbe az áttörhetetlennek látszó akadályokba. A magyar szabadságharc centenáriuma eigy ilyen gyökérszálra irányítja figyelmünket. Francia földről induJit el az az egész Európát végigszántó és franciát, olaszt, lengyelt, osztrákot, magyart testvéri közösségbe ölelő hatalmas küzdelem, amelynek álma és eszménye a Szabadság volt. ősi emberi vágyód ássad kereste népünk aiz elnyomatásból való szabadulást, s eszményeiért életet is tudott áldozni. A küzdlelem hőseit sokszor állítottuk növendékeink eszményeket kereső lelke elé. * * * A centenáriumot ünnepeltük, amikor a 48-as- zászlók mintájára új zászlót hímeztettünk leánynövendékeinkkel intézetünk számára a Patrona Hungáriáé alakjával. Súlyos történelmi próbákat megélt népünknek és hivatott vezetőinek mindig erőt adott az Égi Anya pártfogása. Nehéz időkben mi is magunkon érezhettük az Ő anyai szemét- Bízó gyermeki lélekkel fordultunk hozzá az elmúlt évben is, tőle vártuk a közbenjárást, az Isten segítségének kiesdését. Nem jártunk töretlen úton. A Szent Király óta, aki életének legválságosabb óráiban a Patrona kezébe helyezte orsizága sorsát, aligha volt magyar nemzedé/k, amely megfeledkezett volna az ő anyai gondoskodásáról. Szinte szakadatlanul zengett népünk ajkán az ősi magyar érnek: „Magyarországról, romlott hazánkról, me feledkezzél el szegény miaigyarokral!" A Szűzanya kezébe fogódzó bizakodás sokszor adott nyugtot jövőért aggódó szívünknek. A búcsúzkodás óráiban is a Regnum Marianum